I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1915

I. A háború hatása a tanulók lelkivilágára

7

veletek sokféleségéből ezt a mozzanatot ragadták ki s ha bármilyen küzdelemről szó kerül, ők ezt mindig lövészárokharcnak képzelik el. Ez a jelenség, azt hiszem abban leli magyarázatát, hogy családtagjaik nagyrészt ilyen harcokban vesznek részt, másrészt pedig maga a fogalom váratlan megjelenésével hirtelen új irányba terelte gondolkodásukat. A pasaréti lövészároktelepet valamennyien megtekintették, mely számukra, — budai gyerekek lévén — könnyen hozzáférhető.

A drótsövény szintén nagymértékben megnyerte tetszésüket. Ezt könnyű elképzelni, csak a kertek szöges drótkerítésére kell gondolniok. ilyen védőművet ők is alkottak az iskolánkat kiegészítő ideiglenes barakképület udvarán, melyet büszkén szemlélnek. Ez a dróthálózat van hivatva ágakból és fűszálakból épített váraikat az ellenség rombolásától megvédeni. Ha a „tízperc“-ben (ez ugyanis egész rendelkezésükre álló idő művészi eszméik megvalósítására) egyik csoport a másik sátrába lép, ebben a nemzetközi jog megsértését látják s az embernek minden ügyességét össze kell szednie, hogy a súlyos jogsérelmet orvosolja.

Tanítványaink között igen sok van, kinek apja, fivére vagy más hozzátartozója bevonult, sőt legkeményebb küzdelmekben is részt vesz. Ennek súlyát mi is gyakran érezzük. Óra alatt sokszor elmerengnek, bús gondolatokba mélyednek ezek a szegény kis leánykák, kiknek vállai még gyöngék, a szivet- tépő aggodalomnak ezt a mázsasulyát elviselni. Ezt a generációt megrövidítette ez a sors, elvévén tőle a gyermekkort. Bár visszadná neki lelki gazdagodásban és saját javára fordítandó élettapasztalatban azt, amit elvett! így bizony nem csoda, hogy a tantárgyak nem tudják eléggé lekötni figyelmüket, hisz apjukra gondolnak, ki már hetek óta nem írt, vagy bátyjukra, aki fogoly?

A mi iskolánban úgy érzik magukat a gyerme