II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916
Dr. Gedeon Gyula: Emlékbeszéd
10 országgyűlést összehívta: a nemzet föltétien bizalmát nyerte meg. A császár szept. 20-án felfüggesztette a februári pátenst, a kiegyezés akadályát és összehívta a magyar koronázó országgyűlést 1865 december 10-ére Pestre. Ez már négy nappal később össze is ült. A császár személyesen nyitotta meg. Trónbeszédében a pragmatica szanctiót jelölte meg közös alap gyanánt; elismerte a 48-as törvények formai törvényességét is, de szükségesnek tartotta a birodalom egységével és biztonságával ellenkező cikkelyek megváltoztatását. Az országgyűlés túlnyomó többsége Deákot ismerte el vezérének és hajlott a méltányos megegyezésre. Elősegítették ezt a császárnak és felséges nejének személyes tulajdonságai. Ferencz József egyénisége, uralkodói kötelessége teljesítésében gyakorolt lelkiismeretessége és lovagiassága egyre jobban megnyerte számára a kedélyeket és tiszteletté változtatta az eddig ellenséges érzelmeket is. Erzsébet királynőnek a nemzet iránt mindinkább mutatkozó rokonszenve, az a tény, hogy megtanulta nyelvünket, érdeklődött nemzetünk műveltsége és sorsa iránt, hódolatra és mélységes tiszteletre bírta ezt a lelkében annyira monarchikus, de fejedelmeitől annyira mellőzött és félreismert nemzetet. Az országgyűlés a Felség által megjelölt alapokon munkába vette a kiegyezés nagy művét. A közös ügyek megallapítása végett 67-es bizottságot küldött. De mielőtt a munkálataival teljesen elkészülhetett volna, kitört a porosz-olasz-osztrák háború, amire az uralkodó az országgyűlést elnapolta. A schleswig-holsteini kérdés mindinkább kiélesedett és a német szövetség további fenntartása Szinte lehetetlennek látszott. Ezért a porosz kormány 1866 tavaszán szövetségre lépett a Velence birtokára vágyó Olaszországgal. Ausztria viszont a német fejedelmek többségét nyerte meg a maga részére. Az osztrákok részéről a déli harctéren, szárazon és vízen elért szép és nagy sikerek meddők maradtak az északon szenvedett vereségek következtében. A poroszok bámulatos gyorsasággal kivívott döntő győzelmei a Napoleon közvetítésével létrejött prágai békére késztették a fejedelmet. A porosz-osztrák-olasz háború Ausztriára nézve azzal a szomorú tanulsággal végződött, hogy míg a monarchia belső ziláltsága megszüntetve s a belső béke helyreállítva nincsen, mindaddig nem viselhet külellenséggel sikerrel háborút Königgrätz után Ausztria ezzel az egy tanulsággal gazdagabb, de két
