II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916
Dr. Gedeon Gyula: Emlékbeszéd
9 meg nem nyerheti, Őfelsége által azt feloszlattatta, a helytartótanács hatáskörét megszorította s az ország közigazgatásának élére gr. Pálffy Móric altábornagyot nevezte ki. Ezt a választott vármegyei tisztviselők leköszönése követte, akiknek helyét ismét idegenekkel töltötték be. Nagy számú katonaságot hoztak az országba s annak segélyével hajtották be az adót. A nemzet némán tűrte a sok zaklatást. Deák Ferenc buzdító szavain indulva, nem tért le a törvényes útról, de megmaradt passzív ellenállása mellett és győzött szívós kitartásával. 1861—65-ig újra abszolutisztikus rendszer következett, de valamivel mérsékeltebb alakban. Ezt az állapotot provizoriusnak nevezte Schmerling, mert csak addig tart, míg Magyarország követeket küld a Reichsrathba. Erre nézve megtett minden lehetőt. De a magyarnál és horvátnál kudarcot vallott, csupán az erdélyi szászok és oláhok közül vonultak be számra nézve mintegy 26-an. De mire ez megtörtént, Schmerling alkotása minden izében recsegett és ropogott. A csehek kiléptek belőle, a német szabadelvűek őszinte alkotmányosságot sürgettek Magyarországon is. Mindezeknél fontosabb volt a Németországban beállott változás. A német nemzeti érzés annyira kifejlődött már, hogy a politikai egyesítés soká nem késhetett. Bismarck kijelentette, hogy az egyesítést vér és vas fogja véghez vinni s azt hangoztatta, hogy Ausztriának nincs helye a német birodalomban, annak Budára kell áttennie súlypontját. E kijelentések nem hagytak fenn kétséget Poroszország szándékai felől. A császár számbavette mind eme körülményeket, megszívlelte Deák Ferenc nevezetes húsvéti cikkét, amelyben a »haza bölcse« kifejtette, hogy amíg a magyar nemzet szabadságharcainak oka mindig a jogtiprás volt, addig a békét az uralkodó igazságérzete és bölcs belátása állította helyre. A nemzet most is az uralkodó igazságérzetében és bölcseségében bízik és tőle várja szabadságának helyreállítását. Erzsébet császárné, aki már megelőzőleg tett útjában éreztette a nemzettel jóakaratát és szeretetét, minden alkalmat felhasznált, hogy rokonszenvét újból kimutassa és a kibékülés munkáját elősegítse. A húsvéti cikkre elhatározta az uralkodó, hogy a kiegyezés művét maga veszi kezébe. Ezért lejött Pestre a Gazdasági Egyesület megnyitására. Ezáltal, de főkép, hogy Schmerling rendszerével szakítva, ennek tudta és hozzájárulása nélkül az ország kormányát Majláth György kancellárra és Sennyey Pál báró tárnokmesterre bízta s az
