II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
Régi tanítványok negyven éves találkozása
18 viselőjét, nagyságos Paszlavszky József, nagyrabecsült, szeretve tisztelt tanárunkat. Többi még életben levő tanáraink, nem lakván Budapesten, nagy sajnálatunkra nem jelenhettek meg. A hálás szívvel, őszinte, meleg érzéssel font babérkoszorú elsősorban őt és őket illeti meg, akik nem kímélve fáradságot, igaz lelkesedéssel, hazafias szellemben és magas színvonalon, igyekeztek velünk megösmertetni mindazt, amire a magyar haza polgárának, a művelt társadalom hasznos munkásának szüksége van. Szívünk egész melegével, a visszaemlékezés jóleső érzésével üdvözlöm, fogadják hálás, mégis kedves és híven ápolt emlékekből fakadó őszinte köszönetünket. Most kedves társaim, emléketekbe kívánom hozni azt a boldog, felejthetlen időszakot, amidőn boldog emlékű, kiváló hírű, szeretett, hogy ne mondjam imádott Say Gusztáv igazgató vezetésére bízott, a kitűnő intézet küszöbét átléptük és hosszabb időn át, arany ifjúságunkat élvezve, készültünk az élet küzdelmeire. Negyven év előtt hagytuk el az intézet padjait és a szélrózsa minden irányában szétszóródva, duzzadó ifjú erővel, alapos felkészültséggel, a hazaszeretet magasztos szent érzésével szívünkben, kerestük boldogulásunkat és hogy helyünket meg- állottuk, hogy büszkén, felemelt fővel tekinthetünk 40 éves munkás életünkre vissza, azt elsősorban ennek az intézetnek köszönhetjük, amely megadta az alapot a tudomány művelésére, megadta az erkölcsi erőt minden válságos idők csapásainak leküzdésére. A sors kegyeltjeinek tekinthetjük magunkat, akik itt ma megjelenhettünk, a Mindenható jóvoltából megértük ezt az örömünnepet és ne csodálkozzunk, ne csüggedjünk, — hiszen 40 év egy emberéletben igen nagy időszak — ha külsőleg, fájdalom megváltozva, valljuk be, megöregedve, de szívünkben a régi szeretet, melegség érzésével, üdvözöljük egymást. Sajnos, azonban sok kedves bajtársunk költözött már el az élők sorából, az intézet utolsó évfolyamába beiratkozott 65 társunk közül ma már csak 38-an örülünk az életnek, így mintegy 27-en fejezték be földi pályájukat. Álljunk meg egy percre. Szenteljünk egy kegyeletteljes pilla-
