II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
Régi tanítványok negyven éves találkozása
natot elhunyt kedves társaink emlékének, akiknek nem adatott meg, hogy velünk együtt alázatos fohásszal, buzgó imával köszönjék meg az Egek Urának a sok jót, amivel 40 éven át áldó kezével elhalmozott. Nyugodjanak békében! Nem minden meghatottság nélkül, de úgy, mint régente, örömmel jöttünk el a mai napon az intézet igen kedves emlékű falai közé, hogy a viszontlátás örömével élvezzük ezt a pár órát s bizonyára még számosabban siettek volna körünkbe, ha a hazánkra nehezedett súlyos idők őket vissza nem tartják. Ez volt különben annak is az oka, hogy a tulajdonképpeni jubileumi ünnepet július hóban is elhalasztani voltunk kénytelenek. Kérjük a Mindenhatót, hárítsa el felőlünk mielőbb a megpróbáltatások gondterhes felhőit, nyugtassa meg kedveseinkért remegő szívünket, hogy dicsőségesen, régi hagyományaink, hírnevünkhöz méltóan fejezzük be a reánk erőszakolt súlyos harcot. Adja Isten, hogy így legyen ! Összejövetelünk további célját azonban a soha el nem múló hála érzésének, amely bennünk ez intézet iránt szívünk utolsó dobbanásáig élni fog, ünnepies megerősítése is képezte. A legméltóbban úgy gondoltunk ennek eleget tenni, ha 40 éves jubileumunk emlékét alapítvány átadásával örökítjük meg. A gyűjtésből szerény tehetségünkhöz képest, de meleg hálaérzéssel felajánlott ezer korona összeget az igen tisztelt Igazgatóság rendelkezésére bocsátjuk, azzal a kéréssel, hogy annak kamatai kiválóan érdemes, hazafias érzésű tanulók jutalmazására fordíttassanak. Az eddigiekben a múltra visszagondolva, a jelenről megemlékezve, engedjék meg igen tisztelt uraim, hogy a jövőbe is vethessek egy pillantást. Pár szóval az intézet nagyreményű fiatalságához kívánok még fordulni. Kedves fiatal barátaim I Ti is bizonyára nagy életkedvvel sorakoztatok az intézet padjaiba, hogy az életben elengedhet- len ismeretek e gazdag tárházából kivegyétek osztályrészeteket. Mi, akik 40 évvel ezelőtt ugyané helyen, mint elődeitek szerepeltünk, mindig híven ápoltuk az intézet és tanáraink iránti hála, iskolatársainkkal szemben az összetartozandóság nemes, meleg érzését, mert a tudomány és szeretet forrása az, ami az 19 2*
