Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1913
Ünnepi beszéd
mozdította, nyugtalanságba ejtette a kor szelleme, akik munkát kérnek, hogy a közös jóban részesülhessenek, a közjót szolgálják és munka erejével a nemzet tagjává nemesüljenek. A gondolat, hogy a nő munkája kapcsán ime társadalmi és nemzeti tényező, érdeklődést, örömet, megnyugvást kelt országszerte és mikor a polgári leányiskolába is beállítják mint tanító, nevelő értéket, mintegy polgárjogot adnak neki, tisztet és tiszteletet. 40 évvel ezelőtt történt ez ! * Jöttek, mentek az évek! Nemcsak emberek múltak el közben, akik lelkűk javát intézetünk, a polgári iskola tanítónőképző láthatatlan szellemi épületének emelésére áldozták, hanem az intézetünk fejlesztését, formálását, tökéletesítését célzó kísérletezések, új és újabb intézmények is eltűntek életéből. De egyben hü maradt magához tántoríthatatlanul minden körülmény között mindig: nemcsak tanítónőt akart képesíteni a polgári iskolának, hanem müveit magyar nőt nevelni a családnak, a társadalomnak, a hazának! Ez irányította feléje a felsőbb társadalmi körök figyelmét; ezért volt hatással arra, hogy a külföldi nevelőnők befolyását csökkentse; ezért alakult ki falai között a felsőbb leányiskola intézménye, amellyel kibővülve és megizmosodva, a szó igaz értelmében nevelőintézetté alakult ki és hatásában országossá lett. Szép, tudományos fejlődésével párhuzamosan most is ez az erő hajtja előre és biztosítja vezetöszerepét nemzetünk nőnevelésében. Hiszem azt, hogy intézetünk különleges, értékes, érdekes nevelő- ereje azért elmulhatatlan, mert benne oly sokféle társadalmi osztály gyermeke megértőén, a nemzeti műveltség és lelki finomság összhangjában megolvadva egybeforr és egységes szellemmé alakul ki. Ezért volt méltó arra is, hogy Erzsébet Nőiskolává legyen, hogy a mi királynénk felséges, nekünk oly végtelen kedves nevével megajándékozza. Emlékezzünk meg ma róla, megdicsőült nagyasszonyunkról. Mondjuk el, hogy a szeretet, melyet tőle nyertünk és a szeretet, amely iránta szívünkben ébredt, összeforrva hűséggé és hálává erősödött és nemzedékről nemzedékre öröklődik! Hajtsuk meg előtte nemzetünk szent zászlaját, de vegyük le róla előbb a gyász jelét. Legyen ez a nap mindenha ünnepe annak a bol7
