Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937
8 Életének legboldogabb időszaka talán az a 16 hónap volt, amit 1903-tól 1904. szeptemberéig az ifjú tanár itten töltött. A boldogságot nemcsak az jelentette, hogy itt kezdhette meg tanári tevékenységét, de itt alapíthatta meg családi tűzhelyét is. Itt született meg legidősebb fia, Zoltán és magyart szerető lelke itt tanulmányozhatta a legősibb magyar fajtát, a székely vért. Jósága — mely egyik legfőbb alapvonása természetének, — egy alkalommal különösképpen nyilvánult itt meg. Panaszra jött be hozzá őszi almaéréskor egy gyümölcsöskert tulajdonosa, hogy a tanítónövendékek a legszorosabb őrködés ellenére is dézsmálják a kertjét. A fiatal tanár megkérdezte, hogy nem adná-e néki bérbe a gyümölcsöst, hogy megszabaduljon mindenféle őrzési gondtól?... A tulajdonos erre szívesen vállalkozott; a jószívű tanár pedig a kertet átengedte a tanítványoknak, hisz a bérbevétellel az volt a célja, hogy a szegény diákokat egy kis almaszürethez juttassa. A székelykeresztúri boldog hónapokat felváltotta egy áthelyezés, mely 1904. őszén a somogymegyei Csurgóra szólt. Amilyen boldogan folytatódott itt a Székelykeresztúron indult szép élet, olyan gyorsan fordult keserűen bánatosra. A kis Zoltán fiút. két kis öccse követte, Gyula és László. De a szeretett hitvest egy orvul fellépő influenca kiszakította a boldog kis családi körből. Másodszor jutott árvaságra szeretett kartársunk alig öt éves eszményi házasélet után. Az Ő árvasága nagyobb volt mint a három kisdedé; hiszen ők olyan picikék voltak, hogy még át sem érezhették, mit jelent az anyanélküliség. Aztán nekik megmaradtak a gondos znióváraljai nagyszülők. Mert talán mondanom sem kell, hogy a porig sújtott férj és apa Csurgóról való elhelyezését kérte. —• 1909 őszén már ott tanított, ahol tizenegy évvel annakelőtte még maga is tanítónövendék volt. 1910-ben az intézetet Stubnyafürdőre helyezték át. így vált lehetővé, hogy a három apró gyermek felett ott lebeghetett állandóan a nagyanyai kéz. és noha a gyermekek nevelését az atya irányította és vezette, a szépen fejlődő fiúcskák életében jótékonyan érvényesülhetett a nagymama révén a női kezek munkája is.. De a szerető férj bánatát nem enyhítette semmi. Bevonult ez a bánat örökre a tiszta, becsületes férji szívbe. Mint ahogy állítólag a gyöngykagyló belsejében valami külső erőszak nyomán indul meg a drágagyöngy fejlődése, úgy növelte meg a bánat kartársunk szívében azt, ami már úgyis megvolt benne és ami legszebb éke mindenkinek, de különösebben a tanári lelkület- nek: a jóságos szeretetet. — Ez nem engedékenységben, elnézésben, kedvezések adásában nyilvánult meg, tehát azon a módon ahogyan a legtöbb ember nyújtja a szeretetet, hogy helyébe elvárja aztán hasonlóképpen a szeretetet vagy legalább is a hangos hálálkodást érte. — Az Ő szeretete valami magasztos és rendkívüli volt, amit átszőtt a felfokozott kötelességérzet: rendkívüli módon eleget tenni mindenfajta kötelezettségnek. Minél tökéletesebbé lenni, minél nagyobb tudás megszerzésével. Nem azért, hogy annak eredményeként újabb diplomákkal, címekkel is kifejezésre juttassuk a tudás-többletet, hanem hogy annak megszerzésével minél többet adhassunk abból a növendékseregnek és a három gyermeknek. Adni belőle türelemmel és szelíden; megnyugodva tudomásul venni ha minden erőfeszítés elle-
