Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937
9 nére is csak részben sikerült ez és még akkor sem veszítve el a türelmet és önuralmat, ha megismételten is csak részlegesen mutatkozott az eredmény vagy esetleg az el is maradt. Ez az a krisztusi szeretet, mely pedagógussá teszi azt is, aki esetleg nem is tudja mi az a pedagógia és amelynek híján a pedagógiát kitünően értő és ismerő egyének soha valódi pedagógusokká nem lesznek. A felfokozott tudás lelkes továbbadása,, önzetlen nyújtása és a fiatal lelkek csendesen, minden zaj nélkül való jobbítása fáradhatatlan igyekezettel, lett együttesen az a szeretet, melyet a bánat némává, csendessé, de annál rokonszenvesebbé tett. És a régi bánat mellé jöttek az újabbak. Kitört a világháború. A csak nyolc hetes póttartalékosi kiképzésben részesült 35 éves tanárból lett a legjobb katona. — A reája bízott legénységnek olyan lelkiismeretes gondozója, mint volt az iskolában diákjainak. — A kezdet kezdetén kétszer egymásután kapott vitézségi érmet, amikor az ilyesminek a kiérdemlése rendkívüli teljesítmény volt. Példaadó itt is, a hadi fronton. Életét nem féltette. Ott látta mindig maga előtt az édesatya fejsebét, nagybátyját Garibaldi mellett, a vörös- ingesek között. — 1915 tavaszán egy közelharcban leütik puskatussal és az orosz ellenség fogságába esik. Ez volt az újabb bánat. Elszakították a hazai rögtől, a három drága fiúgyermektől. Elvitték Szibériába, onnan Permbe, az Ural nyugati lejtőjére, a Katna balpartjára. Ott ette a hadifogság száraz kenyerét, ahol egykor ringott a magyar .népnek ugor-korabeli bölcsője. Jóságát, fegyelmezettségét még az ellenség is megérezte és reá bízták az egyik fakitermelő munkás- osztag vezetését. Németbirodalmi hadifoglyok jelentkeztek nála, hogy Őt szemelték ki parancsnokuknak; rendelkezzék velük életre-halálra, hogy csapatban szökhessenek; vezesse őket, követik. Felvilágosította a németeket, hogy tömegben a szökés lehetetlen; azt csak kettesben- hármasban lehet megkísérelni. Azután Krasznonfimszk, Cserdin, Werchnia Mullyba vitték. Hősünk józanságát, nagy előrelátását mi sem bizonyítja ékesebben mint az, hogy mikor megkíséreli először a szökést, — Ázsia felé, Vladivosztoknak tart, noha fogolytábora még Európában fekszik, ha az mindjárt tövében is van az Uralnak. Persze hogy elfogják. Nem sikerül a második szökés, mikor a Kaspi- tó irányában Perzsia felé igyekszik. Nekivág egy társával az Északi- Jeges-tengernek. Archangelszkban sikerül még egy utasszállító hajóra is a felszállás. Már túl vannak a Fehér-tengeren és csak Kola-fél- sziget tundráin kell magukat átküzdeniök. Már majdnem a határon vannak, mikor fogságba kerülnek. A határőrzők el sem akarják hinni, hogy menekülő hadifoglyok; vakmerő kémeknek nézik őket és mikor kiderül, hogy nem azok, a határőrző parancsnok Istent kísértő vállalkozásnak mondja ezt a kísérletet. Hisz száz emberből ha egy- kettőnek sikerül a tundrákon átvergődnie. Miért ne lennénk mi ketten azok, kiknek ez sikerül — volt a bátor válasz és filozofikus megnyilatkozása vállalkozó hősünknek? Negyedszer azután a harcvonal irányában megkísérelt menekülés sikerült. 1917 karácsonyára hazaérkezett. Elképzelhető a boldog viszontlátás öröme. — És nem kartársunkon múlt, hogy újból ki nem ment a frontra. Szükség volt Reá az iskolájában. De alig kezdte meg a békés munkát, jött az összeomlás.
