Budapesti Tanítóképző Intézet, 1936
15 jó gyermekekkel, mint általában gyakorlóiskolánkban vannak.« így Pajkos Peti jó »eszköz«, hogy előkészüljünk az életre, a »Pajkost Petik« nevelésére.« Pajkos Peti az iskolás kor előtt nem járt óvodába. Otthon folyton csak játszadozott. Legtöbbször azt, amit ő akart. Pajkos Petit elkényeztették. Mikor az iskolába jött, azt hitte, hogy az iskola csak a játék helye. Ezért órák alatt folyton játszadozott tolltartójával, táskájával, ceruzájával. Nem tudott nyugodtan ülni. Ferenczi tanár úr az ő jóságával, szeretetével, játékos tanításaival próbálta a kis Pajkos Petit is a komolyabb munkába bevezetni. Pajkos Peti azonban csak ritkán figyelt, inkább mással szórakozott. Ferenczi tanár úr, mikor látta, hogy Pajkos Petinél szép szóval nem igen lehet célt érni, alkalmazásba vette a büntetést is. Eleinte szóval, majd pedig sarokba- állítással büntette. Pajkos Petinél ilyenkor észrevehető volt a bánat, azonban a büntetést hamar elfelejtette, s ismét visszaesett hibáiba. Szaladgált, ugrált, néha hempergett a folyosón. Ilyenkor szépszóval figyelmeztettük, ha ez nem használt, a sarokbaállás következett. Pajkos Petinél azonban az egyes sarokbaállások között is volt különbség. Más volt az a tízpercben és más az óraközben. Tízpercben ugyanis hallotta pajtásai csengő hangját és ez vonzotta őt kifelé. A büntetés azonban a sarokhoz kötötte. Ilyenkor bocsánatot kért, s megígérte, hogy máskor nem lesz rossz. Ez azonban csak ígéret volt. Éppen ezért a bocsánatkéréssel nem engedtük el mindig a büntetést is, mert így Pajkos Petiben az a gondolat alakult volna ki, hogy rossztett után bocsánatkérésre a büntetés mindig elmarad. Így a bocsánatkérés Pajkos Peti szemében elvesztette volna jelentőségét. Pajkos Petinél év elején az engedetlenség szinte napirenden volt. Nem hallgatott a hospitálók szavára. Ha szépen hívtuk, nem jött, ha pedig parancsoltunk valamit, elszaladt. Ma már ez nincs így. Az iskola nevelőhatása Pajkos Petinél szép eredményt ért el. Pajkos Peti szerette társait bántalmazni. Ez kitűnik a következőkből is. Egy alkalommal megkérdeztük tőle, mi szeretne lenni? — Tanító, — felelte —, mert akkor a gyermekeket jól kiporolhatom. — Hiszen téged nem bántanak a tanító bácsik, miért bántanád te a gyermekeket? — Szeretem őket megverni, — felelte. Néha indulatos volt. Ilyenkor azt a jó módszert alkalmaztam, hogy megkérdeztem, tud-e számolni? Persze, hogy tudok. — No, akkor számolj 15-ig! Pajkos Peti elkezdett számolni. Mikor a végére ért, el is felejtette indulatosságát. Pajkos Petire jellemző, hogy csintalanságát, míg egyedül van, lehet bizonyos mértékig fékezni, ha ellenben gyermekek társaságában van, ez nagyon nehéz. Látja ugyanis, azok esetleges helytelen cselekvéseit, s utánozza, sőt igyekszik túlszárnyalni őket. Legjobban akkor lehet hatni reá, ha egyedül van. Pajkos Peti az első hónapokban nem akart jó lenni. Ezt igazolja egyik megnyilatkozása is. Az egyik növendék beszélgetett Pajkos Petivel. Megkérdezte, miért olyan rossz, mikor jó is tudna lenni. Pajkos Peti erre azt felelte: »Sokkal jobb rossznak lenni, mint jónak«. — Bizonyára még nem próbáltad meg, hogy milyen jó jónak lenni, — mondotta a növendék. — Majd megpróbálom, — felelte Pajkos Peti.
