Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935

VII—VIII.

Nevelés. Fegyelem.

Minden tevékenységünk arra irányult, hogy tanítványainkból vallásos, erkölcsös, művelt, jómodorú úriembereket és lelki- ismeretes tanítókat neveljünk. Reméljük, hogy majd az élet nehéz küzdelmeiben is keményen, becsületesen s lelkiismeretesen fogják betölteni azt a helyet, ahová őket a Gondviselés állítja. Ezt a célt szolgálja az a határozatunk is, amely szerint a helyettesítések alkalmával a társadalmi érintkezés formáiról beszélgetünk.

Arra törekedtünk, hogy növendékeink ne csak külső kényszer, hanem belső szükséglet alapján kövessék a jót. Arra törekedtünk, hogy a cél felé való törekvéseinkben növendékeink velünk együtt érezzenék.

Az erkölcsi tökéletesedést, a mélyebb lelkiséget, az egységes világnézet ügyét szolgálta a tanártestület azzal, hogy egyes ifjakat segített abban, hogy sajátos problémáikat megoldhassák. Ennek igen nagy jelentőségét láttuk. Az osztályok, jó közszelleme szempontjából nagy gondot fordítottunk arra, hogy ártalmatlanná tegyük azokat, akiknek élénk érzékük van a lázadozás, az ellenzékiség, a gúnyolódás stb. iránt. Ezen az úton a rombolás vezéreiből általában az építés híveit formáltuk.

Nevelő törekvéseink egyes részleteiről az alábbiakban számolunk be:

1. Valláserkölcsös nevelés.

Intézetünk nagy gondot fordít arra, hogy növendékei valóban vallásosak legyenek. Életünkkel és az összes tantárgyak tanításával törekedtünk ezt a célt szolgálni.

A hittanárok a vallásos nevelésről a következőket jelentik:

a) A rám. kát. hittanár:

Az Actio Catholica ezévi programmja: »Krisztus és a gyermek«, volt iskolai valláserkölcsi nevelésünk vezető motívuma. A magyar katolikusok évi programmja már magában véve is indokolttá tette, hogy minden iskola erre felfigyeljen. Mennyivel inkább a tanítóképzőben, ahol egyrészt az ifjúságot önmagáért is vallás-erkölcsös szellemben neveljük, másrészt azonban tanítókat, tehát a gyermekek nevelőit neveljük. Sokat beszélnek napjainkban a tantárgyak koncentrációjáról. Mi az élet koncentrációjára törekszünk, azaz a vallásos élet öntudatosítására., erősítésére, a kegyelmi élet ápolására és ugyanakkor az apostol- kodva cselekvő aktivitásra. Elméleti hittantudás, készség és gyakorlati vallásosság a három összetevő, amelyből a harmonikusan vallásos tanítójelölt egyénisége adódik. Ebben az eszményképben a legtökéletesebb lény az Istenember, Krisztus. Csakis ilyen lelkületű tanítókra bízhatjuk nyugodtan az Egyház és haza féltett kincsét, a gyermekvilágot. Vasár- és ünnepnapi exhortációink

40