Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935
hosszú ideig mindig mást tartottam hibásnak. Önmagamat mind mások előtt, mind magam előtt öt ügyvéd erejével védtem. Év vége felé sok baj és szidás után beláttam a helyzet tarthatatlanságát. Minden önszeretet és makacsság ellenére is tisztán láttam hibáim visszataszító voltát. Megértettem tanáraimat. Megértettem társaim ellenséges magatartását. Borzasztóan fájt az is, hogy szüleim nehéz anyagi körülmények közt taníttatnak s mégsem mutatok fel jó eredményt. így jött el év vége. Két hármast kaptam. Még nagyobb keserűség. Évzáró ünnepély. Óriási fájdalom. Ez látszólag furcsa, pedig így van. Semmi nem okozott akkora lelki kínt, mint a IV.-éves évzáró. Minden dicsérő, jóságos szó, amely a jelöltek felé áradt, engem szűrt. Fájdalommal, irigységgel néztem a jelölteket, kik dicséretet kaptak. Mikor ezek szép jellemét összehasonlítottam a magaméval, még tisztábban láttam a puszta valót. Annyira fájt sok minden, hogy »csillogott« a szemem. "Ezt a nagy fájdalmat igen erős akarati elhatározásom csillapította le. Úgy éreztem, hogy ez az elhatározás nem maradhat terméketlen. Ez volt lelki fejlődésem egyik kiemelkedő mozzanata. A IV. és V. év között levő nyáron a kertészetben dolgoztam. Fáradságos munka után milyen jól lehetett gondolkozni. Annyira haragudtam magamra IV. évfolyamban való munkámért, annyira bántott a rossz anyagi helyzet, hogy kétségbeestem. Kértem a Mindenhatót, mutassa meg álomban, jelben, jelenségben, hogy szeret, hogy támogatására még érdemesnek tart. Ez volt reggel. Délelőtt hátam mögött élesre fent kaszával dolgoztak, vágták a fűrendet. Zsineget húztam ki. A még jó állapotban lévő zsineg elszakadt és én hanyattestem. A dolgozó kaszásnak köszönhetem azt, hogy nem estem a kaszába s így életben maradtam. Még mindig fülemben cseng a kaszás szava: »Csak az isten mentette meg a kaszától«. Ez belém markolt! Hát van? Hát mégis? Igen! Le voltam győzve. Óriási erővel hatott rám a reggeli kérés után ez a délelőtti jel. Ez az isteni jel megerősítette hitemet, megacélozta akaratomat, mely azután tettekben nyilatkozott meg. — Az első évben félévkor 7 hármasom volt. Év végén 4. IV. év végén 3 elégséges, 14 jó és 1 jeles volt. Az V. év végén Q jeles, 8 jó és egyetlen hármas sem volt. Csak egy évvel kellett volna hamarabb kezdenem a munkát. Vagy jó volna, ha még egy év lenne... Ha a harmadik év végén a magatartás szempontjából rangsorba állítottuk volna ennek az osztálynak a növendékeit, akkor valószínűleg Hermel (most Szebeni) Ödön került volna a rangsor végére. A harmadik év végétől az ötödik év végéig olyan-sikeresen küzdött kedvezőtlen hajlamaival, hogy kitüntetésre érdemes lett. (Igazgató.) Vajk Oszkár: A lelkiismeretes és pontos munka példaképe, aki fokról-fokra küzdötte fel magát az első tanulók sorába és arra a magaslatra, amely képesítette őt a Szívtestőrség elnöki tisztének méltó betöltésére. Mint az önképzőkör titkára fáradhatatlanul dolgozott a köz érdekében. (Cseh Ferenc.) — Nagy ér25
