Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935

deme, hogy Márton Ferencből különb embert csinált, mint amilyen volt. (Igazgató.) — Vajk Oszkár önmagáról — többek között — a következőket írja: »Két hármasom és öt jelesem volt az első évben. (A többi kettes.) Most pedig három a jók száma, a többi jeles. Hogy valóban jó tanuló lettem, azt annak köszönhetem, hogy az iskola áthangolt az értékelésnek az egyéntől független hangnemére. Megtanított önismeretre és arra, hogy objektív önkritikus legyek«. (Vajk Oszkár.)

Hajnal Ferenc-' Szép jövőt ígérő zenei tehetség. Előadásaink értékét közreműködése többször emelte. Cserkészcsapatunkban a nóta, a jókedv mestere volt. Az internátus főfelügyelője, az ifjúság vezetője. Elve volt: minél többet használni az intézetnek és az ifjúságnak. Főfelügyelői teendőit és egyéb munkáját csodálatos lelkiismeretességgel és kötelességtudással végezte. Jól tudott gazdálkodni az idővel, határozott napirendje volt. A pontosság, a fegyelem, a rend megtestesítője. Rendkövetelése barátságos úton indult meg, de ha kellett, tudott kemény is lenni. Nem társai kívánságát nézte, hanem mindenben a javukat kereste. Az a növendék, aki mindenben kiérdemelte tanárainak bizalmát. Az élet művésze. Nem azért él, hogy érte dolgozzanak, hanem ő dolgozzék másokért. Szerénysége, önzetlensége és szolgálatkészsége példaként állhat bárki előtt. (Véghelyi Imre.)

Egyik társa a következőt írja róla: »Nem lennék őszinte, ha nem mondanám meg, hogy bizony sok esetben kellemetlenül érintett némely rendelkezése, de már most megállapíthatom, hogy mindenkor a törvényes úton járt. De a diáknak éppen ez fáj«.

Hajnal F. önmagáról — többek között — a következőket mondja: »Mikor ebbe az intézetbe kerültem, megtanultam, mi az: 8/48-kor. Megtanultam mindenben pontosnak lenni.

Azelőtt nem volt bennem semmi készség közös munkát végezni. Itt megtanultam másokkal és másokért dolgozni. S ezt most már nem kényszerből, hanem szívesen és szeretetből teszem.«

Véghelyi E avval kezdi Hajnalról szóló jellemrajzát, hogy kiváló zenei tehetség. Ebben a kérdésben a személyes érték az, hogy tehetségét az intézet szolgálatába állította. De még ennél is nagyobb érdeme az a gerinc, amellyel szolgálta mindazt, amit intézetünk gondozni akar.

Fiúk! Itt a példa! Kövessük! Akikről itt beszéltem, azokat arra kérem, maradjanak ezen az úton, a többieket árrá kérem, kövessék a jó példát. Tapasztalatból tudom, hogy ezek az alkalmak sok növendékünkben erős elhatározást érlelnek, kívánok erőt ahhoz, hogy ezek az elhatározások cselekvésekké legyenek.

26