Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934

Volt, aki annyira felbuzdult az évzáró ünnepélyen, hogy elhatározása szerint a jövő évben az osztály legjobb tanulója lesz. Helyes! De számon fogom kérni ezt az ígéretet. Meg fogom nézni, hogy elhatározásának megfelelően küzdött-e.

B. J. azt írja, hogy küzdelmeinek egyik oka egyes társainak helytelen magatartása. Azt mondja: „Nagyon jól tudom, hogy nem tartozom a szenzációs felfogású tanulók közé, azonban szorgalommal mindig pótoltam a hiányokat. Szokásom az, hogy az osztálytársaimtól megkérdezem: Hogyan tudod mára a leckét? Mennyi időt fordítottál tanulásra? Feleletül ezt kaptam : Elovastam kétszer. Természetesen ez nagyon bántott engem, mert ezek a leckét kétszer elolvasó tanulók sokszor jobban feleltek, mint én, aki többször elolvastam azokat. Épen az utolsó tanítási héten gondoltam arra, hogy a jövő évben én sem fogok annyit tanulni. De jött az évzáró ünnepély. Igazgató úr évzáró beszéde egészen megváltoztatta elhatározásomat. Elénk állította az életbe lépő tanítójelölteket. Példát meríthettem az ő munkásságukból. — úgy éreztem, mintha a egész évzáró beszéd nekem szólt volna. Mintha Igazgató úr csak én elém állította volna a sok jellemes ifjú tanítót példaképül. Azóta alig várom, hogy én is olyan munkát tudjak kifejteni az iskolában, mint azok az ifjak. Hogy én is példaként ott állhassak sok-sok ifjú tanítójelölt előtt, akik közül soknak épen olyan küzdelmei lesznek a tanulásban, mint volt a most végzett növendékek közül soknak és amilyen volt nekem is.”

Az intézeti életben azok a legveszedelmesebb diáktípusok, akik azzal kérkednek, hogy keveset tanulnak, akik másokat kemény tanulásukért lenéznek. Nemcsak olyanok ismeretesek, akik kétszer olvassák el a leckét, hanem olyanok is, akik egyszer mennek végig rajta, sőt olyanok is ,akik így beszélnek: bele sem néztem (t. i. a könyvbe). Ezek a mondások az esetek kisebb részében igazak, az esetek nagyobb részében nem igazak. De akár igazak ezek a megnyilatkozások, akár nem igazak, ez a diáktípus egyrészt önmagában értéktelen, másrészt másokra nézve káros. — 1.) Értéktelen az ilyen növendék, mert olyasmivel akar kérkedni (jó felfogás, jó emlékezet), amit nem maga szerzett. — 2.) Értéktelen az ilyen növendék, mei't világnézete beteges. Ugyanis egészséges az a világnézet, amely szerint értékes ugyan az értelmi élet ereje, azonban még ennél is nagyobb értéket jelent a nemes érzelmi világ és a becsületes akarat. — 3.) Az ilyen növendék azért is értéktelen, sőt káros, mert súlyosan vét a hazafiasság ellen. A nemzet annál erősebb, minél többen tanulnak keményen, — minél többen dolgoznak úgy, hogy minden erejüket felajánlják munkakörükben. A fentebb érintett növendék azzal, hogy mások munkakedvét lelohasztja, rombolólag hat. Aki pedig a nemzeti életnek bármely pontján rombol, hazafiatlan cselekvést követ el. úgy ismerem az ifjúságot, hogy mindegyikben lobog a nemzeti érzés.- 6 —