Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929
van. Az ember értékét a tudás egymagában nem adja meg, nem is adhatja, mert hiszen a tudóst rejtő értelem, csak egy része a léleknek. Már pedig az ember értéke lelkének egészétől, tehát az értelmen kívül érzelmi és akarati világától is függ. Az a tudás, mely nemes érzelmeket nélkülöző, akarni nem tudó, gyenge jellemű egyén sajátja, csak kétes értékű lehet. A jövő nemzedék nevelésében tehát az értelem mellett az érzelem és akarat mezejét is alaposabb művelés alá kell fognunk, a jellem kialakításán is fokozottabb gondossággal fáradoznunk mint eddig. És nem szabad várnunk e munkában az ifjúkor elérkeztéig, hanem a jellemnevelést már a népiskolában kell kezdenünk. A józan magyar életbölcsesség is azt tanítja: «Addig hajlítsd a fát, mig fiatal.« Ez az igazság is azt sürgeti, hogy már a zsenge korú ember lelkét gondozás alá kell vennünk s a jellem kiformálását meg kell kezdenünk már a gyermekkorban. Ezelőtt is hangoztatták ezt éppen elégszer, de csak hangoztatták. A mai időknek nem szabad csak a bölcs igehirdetésnél megállania, tettekre kell váltódniok az elméleti tanításoknak, hogy emberibb lehessen az ember. A lelket formáló eszközöket a célok világos tudatában tehát már a népiskolának hathatósan fel kell használnia. Az ismeretanyagot, az oktatás módját s általában a népiskola egész szellemét közelebb kell hozni a gyermek, rajta keresztül a nép lelki világához s az élethez, hogy ez az iskola valóban a nép iskolája legyen s már itt megkaphassa azokat a hatásokat, melyek egészséges lelki fejlődését biztosítják. A népiskolák új tantervének éppen ez a kettő: a jellemnevelés erőteljes hangsúlyozása és a néplélekhez való igazodás a vezető gondolatai. Ez a tanterv, újításainak sok részében Quint József pedagógiai felfogását tükrözi vissza. Az első gondolatot, a jellemnevelés fontosságát az 1905-í Tanterv és Utasítás is, igen erősen hangsúlyozza és igen szépen és tanulságosan ki is fejti. A népiskolák életét azonban a jellem nevelésére irányuló törekvés nem eléggé hatotta át. Quint most ennek az egyes tárgyak keretébe való beillesztését kívánta, hogy azok valóban a jellemfejlesztés eszközeivé válhassanak. Quint József, ámbár tanulmányai a főiskolán és tanárkodása első éveiben főleg a természettudományokra irányultak, nem volt elfogult szaktárgyaival szemben. Annyira nem, hogy azt tartotta ideális állapotnak, ha a népiskola fokán az ismeretek nem szakadoztak volna széjjel tantárgyakra, hanem miként az élet, a természet, egységben maradnak, mert igy nevel az iskola igazán az életre. A tantárgyakra osztás azonban megvan s ezek közül a humánus tárgyakat tartotta elsősorban olyanoknak, mint amelyeknek jellemformáló ereje a legerősebb. Tisztán látta azt is, hogy az emberi jellem első sorban a humánus tárgyak segítségével kaphatja meg nemzeti színezetét is és 20
