Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929

hogy leginkább ezeknek a tárgyaknak segítségével kapcsolódik bele a gyermek a nemzet közösségébe.

Új utakat keresett, melyeken haladva a humánus tárgyak az eddiginél jobban szolgálják a jellemalakitás nagy célját. «Emberebb embert, magyarabb magyart kell nevelnünk a jövő nemzedékből»— hangoztatta sokszor.

A második gondolat, t. i. hogy az iskola szelleme jobban közeledjék a gyermek s ezen keresztül a népiélekhez, Quint hatására jutott érvényre az új tantervben, még pedig nemcsak a humánus tárgyak körében, hanem a tanterv egész szellemében.

Az említett két főgondolat megvalósítása érdekében vitte keresztül Quint, hogy a beszéd- és értelemgyakorlatok a népiskola III. és IV. osztályára is kiterjedjenek és tanításuk abban a szellemben történjék, amint ő elgondolta. Az e tárgy keretében folyó beszélgetéseknek szánta azt a hivatást, hogy áthidalják azt a szakadékot, amely az iskola és az otthon s e kettőnek nyelve és beszédmodora közt még a közelmúltban is ott tátongott s részben ma is élesen elválasztja a kettőt egymástól. Az is egyik célja a négy évre kiterjesztett beszéd- és értelemgyakorlat tanításának, hogy ezeken keresztül a tanító és a gyermek is közelebb kerüljenek egymáshoz.

A beszéd- és értelemgyakorlatoknak tehát igen nagy jelentőségük van már csak azért is, mert új célok új móddszert is föltételeznek.

Nem tételes megállapításokhoz, mint pl. hogy az asztalnak négy lába van s hogy rendszerint fából készítik, vagy pl. hogy a tyuk teste tollal van fedve — akar a tanítás a beszédes értelemgyakorlatok utján eljutni, hiszen ezeket a gyermek úgyis tudja. Nem is a tanító katekizáló kérdéseire akar úgynevezett «egész mondatban» való feleletet kiszorítani a kis nebulóból, hanem a gyermek természetes kifejező ösztönét akarja fejleszteni az új irányú beszédgyakorlat. Maga a gyermek beszélje el, miféle élményei kapcsolódnak pl. a bútorokhoz, vagy pl. valamely háziállathoz, még pedig egyszerűen, azon a természetes hangon, amelyen odahaza a környezete tagjaival, vagy a kis pajtásaival szokott beszélgetni. A tanító csak az érdeklődés felkeltője, a beszélgetés megindítója, irányitója, érdeklődő kérdéseivel ösztönzője, nemkülönben figyelmes hallgatója s ahol kell, a beszéd javítgatója és kiegészítője legyen. Az új tanterv beszéd- és értelemgyakorlatai nemcsak a tanulók kifejező készségét tökéletesítik, hanem hozzászoktatják őket a meg^ figyelésekhez, az önmunkásság utján való ismeretszerzéshez is. Szinte feleslegesnek látszik említeni, hogy e beszélgetések nem csupán a beszéd- és értelemgyakorlását szolgálják, hanem mélyen benyúlnak az érzelmi életbe éppen úgy, mint az akarat világába is. Ám azt mélyítik és nemesitik, emezt erősitik, tehát a lelki élet egész területére kihatnak.

21