Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929

a mai népiskolának szüksége van. Ez a terjesztés azt jelenti, hogy pedagógiai gondolatok megvalósítását szorgalmazta. Ha azt kérdezzük, hogy a gondolattermelés vagy a gondolat megvalósítása életbevágóbb kérdése-e a nemzetnek, akkor azt kell mondanunk, hogy a gondolat igazi értékét a megvalósítása adja meg. Az elrejtett jó gondolat, a könyvben elfelejtett jó gondolat, valamely cikkben eltemetett jó gondolat értéktelen mindaddig, amíg életre nem keltik. Quint József ilyen életrekeltő munkát végzett. Ha most azt kérdezzük, ki tesz a nemzetnek nagyobb szolgálatot, az-e, aki új erkölcsi rendszert állít fel, vagy pedig az, aki egy meglevő értékes erkölcsi rendszer megvalósításához járul hozzá, akkor egész nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy az evangjelium olyan tökéletes erkölcsi rendszer, hogy újabb erkölcsi rendszerre nincsen szükségünk, ellenben nagy szükségünk van olyan emberekre, akik segítenek abban, hogy ez az erkölcsi rendszer az emberekben testet öltsön. A pedagógia területén is elsősorban azokra van szükség, akik segítenek abban, hogy jó gondolatok megvalósíttassanak. Ebben a munkában volt Quint József különösebben eredeti; ebben volt nagymester. Ha arra az erkölcstanra gondolunk, amelyet tudunk, és arra az erkölcstanra, amelyet élünk, akkor mindenki megállapíthatja, hogy a tudás erkölcstana sokkal könnyebb, mint az élet erkölcstana; azaz általában nagyon jól ismerjük azokat az elveket, amelyek szerint élnünk kellene; azonban a valóságos életünk sokszor különbözik attól az élettől, amelyet saját elveink követnének. Quint József arra törekedett, hogy saját elveinket éljük is; arra törekedett, hogy a pedagógia elvei az iskola munkájában megvalósíttassanak. Ezzel a szellemi munka legnehezebb részére vállalkozott.

Quint József nagyon sok gondolatot segített ahhoz, hogy teste, lelke legyen. Akárhány gondolat az ő kezében vált élő erővé, hatást gyakorló tényezővé. Ilyen pl. a gyermektanulmány gondolata is. A gyermektanulmány már tisztes múltra tekinthet vissza. Azonban eddig nálunk nagyobbára laboratóriumi tanulmány, sokszor csak elméleti stúdium, egyesek kedvenc problémája, akárhányszor az élettől távol álló papiros-gyermektanulmány volt. Quint József részint irodalmi úton, részint tanfolyamok útján lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a gyermektanulmány elszigetelt jellegéből lassanként mind több és több tanító tantermi munkája legyen. Nem olyan értelemben, hogy ilyen irányú cikkeket írnának, bár ez is lehetséges, hanem olyan értelemben, hogy munkájukban jobban alkalmazkodnak a gyermekhez, hogy a gyermek legyen az iskolai munka középpontja, nem pedig a tantárgy. Nem új kívánság ezen a területen, hogy a gyermek — gyermek maradhasson, hogy a gyermek szabadon megnyilatkozhassék, hogy az értelmetlen könyvtanulás száműzessék, hogy mindent előbb alaposan meg kell értetnünk, hogy a gyermek cselekvő hajlamainak szabad teret en-