Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929

A beszéd- és értelemgyakorlatoknak négy évre terjedő tanításával az új tanterv igen hatásos nevelő eszközt adott a népiskolának és ez a tény Quint nevéhez fűződik.

A beszéd- és értelemgyakorlatokhoz szorosan hozzákapcsolódik a nyelvi oktatás, mert hiszen lelkünk tartalmát első sorban a beszéd, a nyelv segítségével juttatjuk kifejezésre. A beszéd- és értelemgyakorlat tehát egyúttal nyelvi oktatás is, sőt a tételt meg is fordíthatjuk: a nyelvi oktatás is voltaképen beszéd- és értelemgyakorlat, még pedig abban az értelemben, ahogy az előbb mondottam. T. i. nem tételes megállapításokban, grammatikai formák rendszerezésében merül ki a nyelvi oktatás, hanem a beszéd gyakorlása és a beszéd tartalmának, a szavak és mondatok jelentésének vizsgálata a lényeg. Quint teljesen feleslegesnek, cél nélkülinek tartotta a nyelvtani szabályok és rendszerek tanítását, nem is kívánt nyelvtan-könyvet sem adni a tanulók kezébe, mert ez is csak megrögzitené az eddigi tiyelv- Az«-tanitást. Sokszor mondotta: «Minek a nyelvtan könyv, ott az élő vagy leirt beszéd, vizsgálgassák, keresgessék a szavak tartalmát, összefüggését, állapítsák meg, miért kell megmondani, hogy valami mikor, hol s miért történt s mindezt a tanuló értelmi világától teljesen távol álló szabályok, rendszerbefoglalások, definíciók nélkül.» Erre vonatkozó nézetei legjellemzőbben az új tanterv végrehajtása érdekében Győrött, a tanítók számára megtartott tanfolyami előadásaiban jutnak kifejezésre. Azt mondja egyik előadásában: «Ahhoz, hogy a gyermek értelmesen és szépen tudja gondolatait beszédben vagy Írásban kifejezni, nincs szükség nyelvtanra.» Majd arról szól, hogy «a nyelvtant toljuk kissé háttérbe, ahova való.» Kell a nyelvtan is, de -tanítsuk csakis a helyesírás szempontjából. Ezt már régebben is hangoztatta, de csak a célkitűzésnél. Munkaközben megfeledkeztünk erről a célról, csak a grammatikai rendszert nézzük és megtanítunk mindent, amit a tudomány kíván.» Fejtegetéseiben tapasztalat alapján meggyőzően bizonyítja, hogy a nyelvtani rendszer holt dolog a népiskolai tanulóra nézve, mert nem érti meg és a tanulónak sem a beszédbeli, sem pedig a fogalmazásbeli képességét nem támogatja. A beszéd és fogalmazás megtanításának útja tehát nem a nyelvtanon vezet keresztül, hanem a gyakorláson. A beszéd is, a fogalmazás is készség, megtanulni tehát első sorban gyakorlással lehet. Ez a nagyfontosságú elv kifejezésre jutott már a megelőző tantervi utasításban is, de valóság nem lett belőle. Az új irányzat most újra, az eddiginél nyomatékosabban mondja ki a hadüzenetet a régi rendszernek.

A beszéd- és értelemgyakorlatok tanításával megalapozott beszédkészségre támaszkodik az Írásbeli fogalmazás is. Amikor a gyermek a beszélgetések során számot ad a maga tapasztalatairól, élményeiről, már akkor élő szóval fogalmaz. Ha pedig az irás technikáját is megtanulta, le is írhatja azt, amit meg22