Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928

gatóságának lelki átalakulásáról, most olyan idézetet fogok bemutatni, amelyben Kovács Sándor tanító számol be arról a lelki újjászületésről, amely lelkében, a Quint—Drozdy beszéd- és értelemgyakorlati vezérkönyv hatása alatt végbement: »Fáradt vagyok. Persze a beszéd- és értelemgyakorlatok miatt!... De hát mi is az a beszéd-, és értelemgyakorlat, hogy annyira félünk tőle? A kérdések pergőtüze, kérdve kifejtés. Ezek a meghatározások illenek rá legjobban. Legtöbbnyire a tanító kérdez, azután ismét kérdez, és végül megint' csak kérdez. így megy ez a végtelenségig... Megrendeltem a Quint—Drozdy: Vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításához az I. osztályban. Megérkezését nehezen várom ... Hogy is kezdjem? Szegény gyerekek! Csak titeket sajnállak, magamat nem. Hogyis ne! A szájatokra lakatot tettem, a lel- keteket megkötöttem ... Nem,, nem akartam. Tudatlanul tettem rosz- szat. De most már ne féljetek. Örüljetek, ezután beszélgetni fogunk! ... Az új anyag tárgyalását azzal kezdjük, hogy a gyermeknek alkalmat adunk a valóság megfigyelésére. Hadd szerezzen tapasztalatokat, okoskodjék, fejezze ki lelke tartalmát. A tanító ilyenkor a háttérbe vonul, és onnan irányítja, javítja, kiegészíti a gyermek munkáját: szemlélését, gondolkozását és beszédjét... A gyermek szempontjából fontosabb azi a lelki munka, mellyel az eredményhez, a tudáshoz jut,’ mint maga az ismeret, stb. stb. Ügy szívtam a gondolatokat, mint a megszomjazott vándor a forrás vizét. S most úgy érzem, újjászülettem. Ha ezeket tudtam volna, nem lett volna olyan kínos és olyan fárasztó a beszéd- és értelemgyakorlatok: tanítása. Micsoda kedv és élénkség uralkodik most már, ha beszélgetni kezdünk!« |

Quint József hatásának demonstrálására bemutatom egy karcagi asszonynak: Szabó Sándornénak egyszerű, primitiv levelét, illetőleg részleteket leveléből, amelyekben Quint Józsefnek a rádióban — A serdülők neveléséről — tartott előadásáról reagál: »A vasárnap tartott nagyszerű előadást hálásan köszönjük. Sok szüle eljött hozzánk, hogy meghallgassa és mindenki a legnagyobb elismerésre méltatta és mindnyájan kérnénk, hogy máskor is legyen részünk ilyen tanulságos, szép, lelket nemesitő előadásban, amely gyermekre és szülőkre egyaránt fontos, mert mint világitó fáklya a sötétben, úgy hat ez a lelkekre.« Hogy újból elolvashassa az előadást, kéri a kézirat megküldését, amelyet azután a következő szavakkal fogadott: »A kért írásnak nagyon megörültem és mégis szinte megremegett a lelkem, hogy az a drága jó lélek, aki ilyen szeretettel és megértéssel gondol a mások sorsára, az már nem él. Igaz szívvel sajnálom, hogy aki igy világol mások előtt, utat jelölve azok számára, akik sötétben bojongva, így nincs erejűk ahhoz, hogy megtalálják céljokhoz a helyes utat, az már nincs az élők közt. Igazán fáj, hogy már nem hallhatjuk többé jó tanácsait.«

Quint József önzetlensége, önfeláldozása. Quint Józsefet eszmék hevitették. Minden cselekedetének rugója ezekben keresendő.

— 14 —