Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928
A nevelés javítására irányuló törekvéseit mind többen és többen tartották helyesnek, a minisztériumnak pedig egyik legmegbízhatóbb munkásává lett. Ő a kérdéseket sohasem anyagi, hanem mindig eszmei értelemben fogta fel. Nemcsak hirdette az idealizmust, hanem maga is ideálisan élt. Sohasem kereste azokat a helyeket, ahol pénzt lehet keresni, hanem mindig a nevelésügyet, nemzetünk jobb nevelését iparkodott szolgálni. így történt azután, hogy megbízták őt olyan munkákkal is, amelyek anyagiakkal kapcsolatosak. És a nemzet szempontjából nagy szerencse, hogy éppen őt kérték, mert minden kérdést a nemzet egészséges fejlődése szempontjából ítélt meg. Éles szeme pedig nagyon világosán látta, hogy mi válik a nemzet javára. Nagyarányú munkásságához nemcsak éles elme kellett, azaz világos áttekintése annak, hogy miben kell a nemzeti ügy előbbre- vitelét keresnünk, hanem megvesztegethetetlen jellem is. Gyenge jellem Quint József polcán kiszámíthatatlan kárt okozhatott volna nemzetének. Tegyük fel pl. a kérdést: mi lett volna, ha Quint József érdekekért feláldozza az elveket? Mi lett volna, ha Quint József a csábításokkal szemben gyenge? Mi lett volna, ha véleményét mellékszempontok befolyásolták volna? Bizonyára az, hogy belőle sohasem lett volna Quint József. Éles elméje mellett nemzetének szeretete és szilárd jelleme tették lehetővé, hogy, a népoktatásügy vezérévé vált. Quint József önzetlen nemzetszeretete egészen az önfeláldozásig fokozódott. A nemzeti ügyért feláldozta testi életét. Annyira benne élt a nevelés kérdésében, hogy önmagáról teljesen, megfeledkezett, lénye egészen feloldódott a pedagógia problémáiban. Szándékosan nem ment orvoshoz, csakhogy el ne tiltsák a munkától. Annyira életeleme volt a jobb nevelésért való munkálkodás, hogy enélkül az életet sem kívánta. Mindent világosan látó elméje csak egy ponton tévedett, t. i. abban, hogy testi erejét legyőzhe- tetlennek tartotta. Azt hitte, ha kijelenti, nincsen ideje ahhoz, hogy magát megvizsgáltassa, akkor a betegség hajlandó várni addig, amíg erre a felesleges munkára ideje lesz. Nemzetünkért sokan haltak hősi halált. Azt hiszem, Quint Józsefet, aki olyan elszánt, heroikus küzdelmet folytatott a jobb nevelés érdekében, bátran számíthatjuk a nemzet nagy hősi halottjai közé. Aki annyira eggyé forrt nemzete jobb jövőjével és olyan értékes gondolatokat termelt és adott tovább, és akinek a munkája nyomán oly sok szép gyümölcs fakadt, az a nemzet halottjának tekintendő. Sajnos, ezt a nemzeti élet orgánumain: a napilapokban nem látjuk eléggé. Amíg olyan vezető emberekről, akik csak a ranglétra természetes fokain keresztül kerültek fölfelé, hasábokat írnak sokszor a lapok, addig Quint Józsefről, aki egész nemzedékeket hordott keblében, akinek a korszakalkotó munkásságát a neveléstörténelem díszes helyen fogja megörökíteni, csak nagyon röviden emlékeztek meg. Mária Dorothea Egyesület Tanítónői Szakosztálya, amely már — 15 — i
