Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928
kuszt, míg ha megmondjuk a célt, akkor mindenki a maga alkotóerejével örök értéket valósít meg. Quint József az iskolai munka eggik nagy hibáját látja abban, hogg a tanárok és tanítók az ismeretes pedagógiai elveket nem alkalmazzák a saját munkájukban. Äzt mondja: »...csak tudják (t. i. a pedagógiai elveket), azonban magukra nem vonatkoztatják. innen van az, hogy a népoktatás terén egymás mellett él a csiszolatlan kőkorszak (egyesek gyakorlatában) és a legújabb kor (egyesek elméleti tanulmányaiban).« 1 Quint József küzd a Herbartra támaszkodó intellektualizmus ellen. »Az értelemmel egyenrangúnak vesszük a gyermek kedélyét, akaratát és a lélek eszközét: a testet.« Helytelennek tartja a kultúrának nagyon sok részre való feldarabolását. Nem szereti a sok tantárgyat, hanem a kultúrát úgy akarja (felkarolni, (pl. a beszéd- és értelemgyakorlatokban) amint azzal egységesen az életben találkozunk. Az értelem körébe tartozó definíciók helyett erőteljesebb érzelmi és akarati nevelést kíván. Küzd a verbalizmus ellen, amelyet ápol az olyan felügyelet, amely csak ismeretet keres és megelégszik a szótudással. Hangoztatja, hogy a népiskola céljában a vallás, az erkölcs és az értelmesség mellett jobban ki kell domborítani a nemzeti szempontot, a termelés és a munka jelentőségét, végül pedig a test és egészség érdekét. Egész pedagógiájának középpontja a nemzeti gondolat. A magyar nép, a magyar nemzet, a magyar gyermek szükségleteit kivánja elsősorban kielégíteni. E szolgálatban álló tanítás nemcsak megértés és tanulás, hanem átélés és alkotás is legyen. A többtermelést úgy kell szolgálni, hogy a népiskola »minden gyermeket megtanítson dolgozni, úgy, hogy bármely pályára kerülve, tudjon és szeressen dolgozni«. A test felkarolása érdekében hangsúlyozza a harmonikus embernevelés szükségességét. / Quint pedagógiai gondolkodásának egyik alapvető elve, hogy a tanítás a gyermek környezetéből, a gyermek tapasztalati világából indúljon ki. A gyermeket körülvevő világot akarja tudatossá tenni. Nem az elvont, hanem a konkrétum érdekli. A mesterkéltséggel szemben mindenütt a természetességet keresi. Quint József nem kívánja Archimedes törvényének megtanítását azért, hogy a tanulók az úszást megértsék, — hanem megmagyarázza az úszást és ezzel megértik Archimedes törvényét is. Archimedes törvénye iránt nincsen érzéke a gyermeknek, de az úszás biztosan érdekli. Azonban nemcsak e kérdésben, hanem a nevelés és tanítás egész munkájában a gyermeket kívánja a központba állítani. Azt mondja, ne tantárgyakat tanítsunk, hanem a gyermeket neveljük a tantárgyakkal. A gyermek helyes vezetése a cél, a tantárgy csak eszköz. Többször hangoztatta, hogy, ne akarjunk a gyermekből időelőtt felnőttet csinálni. A gyermek maradjon meg gyermeknek. — 7 —
