Budapesti Tanítóképző Intézet, 1928

Ä gyermek maradjon meg játszó, daloló, mesélő, — de egyúttal önmagát fékezni is tudó, — gyermeknek.

Quint József apostoli lelke újból felfedezte a mi részünkre a népiskola igazi lényegét, helyes szellemét. Ezt a népiskolai nevelő-lelkületet törekedett belevinni a tanítóképzőintézetekbe is. Olyan szellemet kívánt a tanítóképzőintézetekben, amely a fenti elveknek megfelelő tanítókat nevel.

E pedagógiai elveit különböző cikkekben, gyüléséken, tanfolyamokon, eszmecseréken, vezérkönyvekben, tankönyvekben, stb. oly nemes példával, szeretettel, lelkesedéssel, meggyőződéssel, hittel, szuggesztiv erővel hirdette, hogy a magyar népiskola és a magyar tanítóképzés belső életének új korszakát nyitotta meg.

Nehogy azzal vádoltassam, hogy mint a Megboldogult közvetlen közelében élt barátja az ő egyéniségét túlzottan nagyra- becsülöm, legyen szabad néhány kiváló egyéniségnek róla való véleményét is közreadnom. — Egy országosan ismert tanfelügyelő levelében, amelyben a főigazgatói címmel való kitüntetéséhez jó kívánságait fejezi ki, ezeket írja: »A Te munkásságod legfényesebb, legszebb incarnatioja az igazi tanítóképzőintézeti igazgató ideáljának, — aki a maga népoktatásépítő munkáját nemcsak a tanítóképzés elmélyítésével, tökéletességével akarja megvalósítani, hanem aki tisztában van azzal teljesen, hogy a tanítóképzés összes követelményeinek szigorú megállapításából a legtökéletesebben megszervezett népiskola követelményének hiányoznia nem szabad, és e tökéletes népiskola ideálja a tanítóképzés egyik legorganikusabb fejlesztője, a tanítóképzés presztízsének legbiztosabb alapja.«

III. Quint József mint ember. Hogy Quint József emberi jellemvonásait megfesthessem, egy vezetőszerepet játszó egyetemi tanár következő sürgönyére támaszkodom: »Mélyen megrendülve olvasom a lesújtó fordulatot. Milyen szív, jellem, ész iveszett el!«

... Igen, Quint József ész, jellem és szív volt. Minthogy ezekben a lelki megnyilatkozások mindhárom csoportja jut kifejezésre, az észben az értelem, a jellemben az akarat, a szívben az érzelem, a fenti sürgönyt úgy értelmezhetjük, hogy itt egy emberileg tökéletes lelki életről volt szó. Most nézzük meg, mennyiben ész, mennyiben jellem, mennyiben szív!

Quint József annyiban ész, hogy világosan látta a problémák lényegét. Éles elméje választóvízként tudta elhatárolni az értékest a salaktól. Kicsiny megmozdulásokból látta a célt, amelyre a megindulás törekszik. Különösen kristálytisztán látta azt a módot, amely a nevelés és tanítás kérdéseiben célhoz) vezet. Oly meggyőzően tudott érvelni, hogy sok éles eszmecserét negnyug- tató befejezéshez segített. Állításomat egyik előkelő testület ülésének, amelyen meglehetősen éles vitatkozás folyt, azzal a hangulatával erősíthetem meg, amely szerint: »Ha Quint most közöttünk volna, könnyebb volna a meggyőzés, az egyöntetű álláspontra való jutás.« Tudott meggyőzni, de a meggyőzetés elől sem zárkózott el. Nagyszerűen értett ahhoz is, hogyan kell hallgatással

— 8 — ; .1

I