Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1916
1917. februárius tizennegyedike
I. 1917. FEBRUÁRIUS TIZENNEGYEDIKE. Fiuk, álljunk meg még egyszer 1917. febr. 14-nél. Nagy dolgok forranak körülöttünk, történelem készül, reng a nagy világ és tele van a nagy dolgok érzéseivel fejünk, szivünk; de azért ne feledkezzünk el a mi kis világunkról sem, a mi iskolánkról. És ennek a mi világunknak 1917. febr. 14. nagy napja volt. Álljunk meg még egyszer mellette egy percre. Mikor ott vonultatok a Dunaparton és a Kötő-utcán — mögöttetek a régi ház köveit bontó csákány csattogott, előttetek pedig vígan lobogott az iskola zászlóján Szent Imre fiatal képe — mikor ott vonultatok, a várakozástól, az újságtól piros arccal, gondtól és múlttól nem nehezült szívvel, mintha csendes ének reszketett volna mögöttetek a levegőben. Egy halk, szelíd, öreges ének, a régi épület éneke. «Ne siessetek úgy, fiúk, én édes kis fiaim! — így szólt a régi ház éneke. Ne siessetek úgy és nézzetek vissza egyszeregyszer. Nem jó könnyedén lerázni a múltat. Igaz, öreg vagyok és ti fiatalok. Én mozdulatlan és roskatag, ti pedig fürgék, szök- delők és sietők. De voltam fiatal én is és fiatalokat öleltem magamba, sok-sok ezreket és mindig együtt tudtam érezni a fiatalokkal, mert a szivem fiatal maradt, ha megszürkült is a külsőm. Vigyetek magatokkal valamit az én fiatal öregségemből, bölccsé higgadt, megnyugalmasodott fiatalságomból. Vigyétek el a nagy dolgok emlékét, aminőket őrzök magamban, szent emlékezéssel. Ne feledjétek, hogy az én padjaimon tanult Vörösmarty, Petőfi, Katona és Madách, Bajza és Toldy, Ráday és Orczy, Bacsányi és Verseghy, Lenau Miklós és Péterfy Jenő, Tóth Béla, Ambrus Zoltán és Rákosi Viktor, a költők és írók, Fejér György, Horváth Mihály és Pauler Gyula, Ponori Thewrewk Emil, Fejérpataky, Eötvös Lóránt, Szily Kálmán, Jendrassik, Dollinger, Entz és Lenhossék, a tudósok, Zichy Mihály, a művész, Csányi és Török Ignác, a
