Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1913
Friedreich Endre: A budapesti piarista telek története - I. A piaristák első telke
16 A fráter hazament és megvitte a hírt, hogy házuk már gazdát cserélt. Az óvatos piaristák pedig odaküldöttek egy pátert néhány diákkal, hogy ott aludjék és ezáltal a birtoklást megerősítsék. A jezsuiták másnap kora reggel elszállították a lerakott holmit, de a piaristákat birtokukban nem háborgatták.1 A jezsuitaház megszerzésének körülményeit — úgy ahogy — elmondottuk. Erdős István írta le a piarista krónikában. Meg kell jegyeznünk, hogy az adás-vételi szerződést nem aug. 24-én, hanem máj. 21-én kötötték, a tanács utólagos jóváhagyásával (máj. 27.) és az elbeszélés más részletei sem egészen megbiz- hatók. A budai jezsuita krónika csak ennyit ír az eladásról: «1718-ban eladtuk pesti házunkat, mert sokat költöttünk rá, de semmi hasznát sem láttuk; hogy még nagyobb kár ne származzék belőle, eladtuk 4000 forintért.1 2 Erdős szerint a ház a következő állapotban jutott a piaristák kezére. A főfalak csak tíz ablaknyi hosszúságban voltak emeletmagasságra fölépítve. A kilencedik a lépcsőház ablaka volt. Az épületet cseréptető fedte, az emeleten három stukaturos szoba már készen volt, mindegyiknek mennyezetén ott ékeskedett a Jézus-társaság IHS betűkből álló ebnere. Ezt a három szobát még a jezsuiták látták el ajtóval és ablakkal. Ezen három szobán túl a Rondella felé a középső főfal (a folyosó fala) és a lépcsőház oldalfalai csak földszinti magasságban voltak kiépítve. A tízablakos építményen túl csak a földszinti főfalak voltak kiépítve. A földszinten, a lépcső mellett levő fráter-szobán túl, még semmiféle helyiség sem volt készen, de az épület ezen részében még hét szobát terveztek. A lépcső alatt már megvolt a pincelejáró, de maga a pince még nem készült el (?). A földszintes, félbenmaradt rész természetesen tető nélkül állott. Az építkezés folytatására a jezsuiták elegendő mennyiségű gerendát s deszkát szereztek be és ezt fedett helyen tartották. A telket a Duna felől sárfal vette körül, de ezt az árvíz nagyon megrongálta. A Duna sokkal közelebb folyhatott, mint most, mert a sárfalon kívül a parton nem volt hely kocsiútnak, hanem csak egy keskeny gyalogút futott végig. Ha az udvarról a Régipósta-utca felől végigtekintünk a házon, az első és második ablak között a meredek cseréptetőn egy 1 Erdős István feljegyzései a História Domus Pesthiensis S. P. c. kötetben. 24—26. 1. 2 Hist. coll. Bud. S. J. 100 1.
