Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1913

Friedreich Endre: A budapesti piarista telek története - II. Glöckelsberg tábornok

24

a mozgalmat csirájában elfojthatta volna, de még Szatmárban körülzárva is veszedelmes ellenfélnek mutatkozott. Rákóczi aug. 20-án Szatmár ellen indult. Glöckelsberg körülbelül ezer főből álló seregével vitézül védekezett. A császár okt. 9-én a Kassán szept. 23-án elhunyt Nigrelli utódjául az északkeleti csapatok főparancsnokává nevezte ki, de ekkor már blokád alatt állott

.1 Rákóczi a kellő tüzérségi fölszerelés és a műszaki személyzet hiányában nem gondolhatott Szatmár megostromlására, azért a blokád folytatását br. Sennyei Istvánra bizta, őmaga pedig okt. 2-án Tokaj alá indult.1 2

Mialatt Szatmáron rekedve bátran védekezett a kurucok támadásai ellen, Károlyi Sándor hevesi birtokait szerette volna Rákóczitól megszerezni, de a fejedelem megtagadta a nagy akvi- zitor kérését, mert azt remélte, hogy Glöckelsberg csakhamar föladja a várat és vissza fogja kérni jószágait.3 A császár is igyekezett őt hűségében megtartani és 1704 ápr. 21-én altábornaggyá léptette elő

Glöckelsberg egyelőre még nem gondolt a megadásra. Nyáron egy sikerült kirohanást intézett, 800 (?) fölkelőt levágott és négy hónapra ellátta magát élelemmel.4 A blokírozással megbízott Sennyei hiába igyekezett őt átpártolásra bírni.5 Az 1704. év végén, mikor már minden élelmi és hadiszerük elfogyott, kapitulált a blokádot folytató Forgáchnak és a következő év jan. 2-án kivonult a várból, de visszautasította Forgách csábító ajánlatait. Hivatkozott arra, hogy lelkét Teremtőjének, életét pedig harminchat évvel azelőtt uralkodójának szentelte és a neki tett hűségesküt utolsó csepp véréig is kész megőrizni.6 Serege roncsaival útnak indult Ruda felé, ahová jan. 24-én sok szenvedés és nélkülözés árán el is érkezett.

Az 1705-ben nagy erővel megújult hadműveletekben többször nyilt alkalma magát kitüntetnie. Május elején hirét vette, hogy Rottyán János a kömlődi sáncot («Bottyánvárt») elhagyva Dunántúl kalandozik. Gyorsan összeszedte a budai, fehérvári és simontornyai német zsoldosokat és rátámadt Bottyánvárára, de visszaverték s a közeledő Bottyán elől kénytelen volt vissza1 Die Feldzüge des Pr. Eugen I. o. V. 608. 1.

2 U. o. V. 614. 1.

3 Archívum Rakocianum I. o. II. 156. /

4 Die Feldzüge des Pr. Eugen I. o. VI. 167. 1.

5 1704. okt. 29. Arch. Rakoc. I. o. II. 329. 1.

6 Die Feldzüge des Pr. Eugen I. o. VII. 416. 1.