Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1913

Friedreich Endre: A budapesti piarista telek története - II. Glöckelsberg tábornok

25

vonulni.1 Bottyán egy budai diverzióval állott bosszút és máj. 20-án fölverte a Tabánt és több száz rácot koncolt föl, azután jún. 4-én Dunaföldvárt fogta ostrom alá. Herbeville Glöckels- berget és Löwenburg tábornokot küldötte a szorongatott erőd fölmentésére. Glöckelsberg körülbelül 4000 némettel s ugyanannyi ráccal és erős tüzérséggel vonult le. Jún. 22-én erős harc árán elfoglalta Bottyán várát és a hajóhidat is hatalmába kerítette. Hadműveleteit talán tovább is szerencsésen folytatta volna, de arra a hírre, hogy Bákóczi Pest felé halad, zsákmányával visszatért Budára, innét pedig Herbeville hívására Komárom felé indult,1 2 hogy hozzá csatlakozzék és a Duna balpartján vonulva, szemmel tartotta a jobbparton haladó Bákóczit.3

1705 szept. 3-án a hessen-darmstadti ezred tulajdonosává nevezték ki. A nov. 11-én vívott zsibói csatában is jelentékeny része volt. Itt is jó hasznát látta a hely és a nép ismeretének. Cserei főként Glöckelsbergnek tulajdonítja a császáriak sikerét, mert egy oláh kémtől megtudván, hogy a kurucok a karikai szorost elsáncolták, azt tanácsolta Herbevillenek, hogy Zsibó felől támadjon.4

Glöckelsberg az ütközetben a második hadosztályt vezette. Ez a lovasságot és a rác milíciát foglalta magában. Néhány nappal később elfoglalta Szamosujvárt. Innét tovább nyomult, Beszterce közelében megütközött az ellenséggel és elfoglalta a várost.5 1706-ban, úgy látszik, állandóan Erdélyben hadakozott. Babutin kivonulása után helyzete megnehezedett és nem tudta megfé1 Thaly, Bercsényi III. 377. Arch. Rakoc. I. o. IX. 191. 1.

2 Thaly, Bercsényi III. 379—383. 1. — Die Feldzüge des Pr. Eugen I. o. VII. 433—435. 1.

3 Márki, II. Rákóczi F. I. 417. 1.

4 «Noha maga Herbeville már öreg, beteges ember volna, de generál Síik és Klöckesperg annyi sok esztendőtől fogva Erdélyben lakván, az Erdélyben született hazafiaknál jobban tudja mind az erdélyi famíliákat, mind a helyeket s szüntelen jár vala kémjek a Rákóczi táborára, azoktól megérték, hogy a Karika útjára ne menjenek, mert erős sánc vagyon ott. Kivált egy vén oláh kémjek vala, ravasz, tanult ember, ez javallá, hogy Sibó felé fogjanak, ott jobban bejöhetnek Erdélybe. Azért a Karika útjáról lefordula az armada Sibó felé.» História 354. 1.

A Die Feldz. d. Pr. Eugen adatai szerint (VII. 455.) a csata előtt való napon egy magyar embert fogtak el, aki elárulta a kurucok hadállását. Előadását a kémszemléről késő este visszatérő Dietrich ezredes is megerősítette. Cserei talán ezt a Dietrichet tévesztette össze a mi glöckelsbergi Dietrichünkkel.

5 Die Feldzüge des Pr. Eugen. I. o. VII. 4G5—466. 1.