Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1912

Bartos József

VI

nem könnyezik, ha egy anyátlan fiút lát: az jól tudja, hogy Bartos József elsősorban a szó legmélyebb értelmében vett jó ember, aki a szivével gondolkozik és nemes, gyöngéd, finom érzései szerint cselekszik. Ezért van, hogy annyi tanítványa keresi föl élemedett korában is bizalmával, hogy annyian tárják ki előtte lelkűket és kérnek tőle jó tanácsot. Érzik, hogy bizalommal lehetnek iránta.

Ez az érző, meleg, jó szive főként a szegényebbsorsú diákokkal szemben nyilatkozik meg. A szeretet nagy leleményessége képes csak megmagyarázni, honnan teremti elő azokat az aránylag igen nagy összegeket, amiket évenkint kioszt a szegény diákok között. Az évi segélyösszegek nagysága tekintetében az ő igazgatósága alatt került gimnáziumunk oly hasonlíthatatlanul a legelső helyre a főváros iskolái közt. Legfőbb gondja mindig a szegényekre irányul és azok közt is elsősorban az árvákra. Ha megtudja egy fiúról, hogy apátián, anyátlan, rögtön megjelenik szemében a résztvevő igaz szeretet meleg csillogása, valami gyöngéd, szinte anyai vonás. A kalazanciusi szó, a «tibi derelictus est pauper, orphano tu eris adjutor» az újabb időben talán benne találta legszebb megtestesülését. Volt idő, mikor intézetünket «nemesek kollégiumának» nevezték; nemrég valaki azt mondta róla, hogy ez az «árvák gimnáziuma». Ha volt okunk büszkének lenni az első címre, tízszerte büszkébbek lehetünk a másodikra, és hogy azok lehetünk, elsősorban Bartos Józsefnek köszönhetjük.

Ez az egyéniség nyilatkozott meg lebilincselő erővel iskolai munkájában is, elsősorban kedves tárgya, a történelem tanításában. Nagyszerűen érvényesült itt széleskörű tudása. Ahogy történelmi előadásait megalkotta, ahogy jellemzéseit jellemző adatok seregével megelevenítette, ahogy az események legkülönbözőbb kapcsolatait föltüntette, ahogy embereket, egyéniségeket néhány nagy vonással meg tudott rajzolni és ahogy a beleélés szuggeráló erejével egész magyarázatát élővé tette: mindebben nemcsak a tudománya legkisebb részletkérdéseivel is tisztában levő szaktudós nyilatkozott meg, hanem bizonyos művészi egyéniség is, amely alkotó erővel éli bele magát a történelembe, amely az idők tompító fátyolán keresztül bizonyos inspirációval érzi meg az egyéni színeket, finom érzékkel látja meg a nagy összefüggések hajszálvékony fonalait és a régi korok, régi emberek dolgain át az eleven életet, az embert tudja megéreztetni. Bartos József ilyen művészi tapintattal tudta megtalálni, mit