IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912

I. Feichtinger Győző (1859-1912)

I

FEICHTINGER GYŐZŐ.

(1859—1912.)

A mult év tavaszán, mikor Feichtinger Győző társunk nyugalomba vonult és fájdalmas érzéssel láttuk életerős társunkat körünkből távozni, az a tudat vigasztalt, hogy őt nem viselte meg a három évtized szorgos munkája, viruló jó egészséggel megy el és soká fogja a jól megérdemelt nyugalmat élvezni. Március 19-én búcsúztunk el tőle és egy féléven belül verőfényes szünidei napon ért a gyászos hír, hogy szeretett barátunk elköltözött az élők sorából. Megrázó volt reánk e váratlan veszteség hatása és még most is sokszor úgy érezzük, mintha csak egy sötét álom lidércnyomása alatt állnánk, melyet a valóság szét fog rebbenteni.

Élete során végig tekintvén, megtaláljuk ama tényezők magyarázatát, melyek .nekünk Feichtinger Győző egyéniségét oly vonzóvá és kedvessé tették. Feichtinger Győző 1859. február 15-én született Esztergomban. Atyja, baranyanádasdi Feichtinger Sándor városi és kórházi főorvos és egyúttal a városi reáliskola igazgatója és primási uradalmi orvos volt. Nemcsak mint orvos, hanem mint a közélet vezető egyénisége és minden kulturális mozgalom lelkes támogatója, köztiszteletben állott és mindenféle kitüntetésben részesült: kir. tanácsos lett és régi nemességének épségbentartása mellett a baranyanádasdi előnevet nyerte. Feleségével, aki Győzőt rajongásig szerette és nyolc gyermekével rendkívül szép családi életet élt, melyben a gyermekek finom érzést, művelt világnézeteket és a tudományok iránti szeretetet tanultak. E körbe felnőtt korukban is

l*