Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1942
4 Halkszavú, finom dáma volt; gyenge és törékeny, de férfihoz méltó energia élt benne. Csak mélységes filozófiával bíró, harmonikus lény diadalmaskodhatott annyi nehézségen, többek közt a test szenvedésén is. A csendesen beszélő, szinte átszellemült ajkakról azonban valóságos szuggesztiv erő áradt. Csak egyszer kellett őt látnunk és hallanunk osztályában tanítványai előtt, és éreztük, hogy istenáldott, valódi tanár áll előttünk. Tudott előljárni jó példában, önzetlen szerénységben, hazafiasságban és mélységes vallásosságban. Tudott érző szívvel megérteni és nevelni. Tudta fiatalabb kartársait és tanítványait magával ragadni és vitte őket az idealizmus szárnyán mindenüvé, ahová nagy szíve, lelke és tudománya eljutott. De tudta azt is érezni, hogy Istennek mindig vannak és lesznek titkos zugai, amelyekbe emberi szem és elme még nem hatolt: ezek a zugok serkentették benne a tudást! A tanításba belefáradva tudományos munkálkodásából merített újabb erőt. Hü sáfára volt az Ür által neki adott tehetségeknek és hü sáfára volt a reábízott nemzedékek lelkének. Ezt köszöni neki a búcsúzás nehéz percében egyháza, iskolája, mialatt kegyelettel hajtja meg előtte a gyász fekete lobogóját. Áldott legyen emléke!
