Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1942
A középiskolai mennyiségtan kapcsolata a való élettel. (Dr. Veress Lászlóné tanári székfoglaló előadása,) Bevezetésül a számtan tudományának fejlődését vázolja az ókortól. A ma középiskolájának tananyaga olyan általános műveltséget akar adni a tanulóknak, amely bármely pályára előkészíti és a továbbtanulásra alkalmassá teszi őket. Természetesen a tantervből nem hiányozhatik a mennyiségtan sem, melynek célját az utasítás így határozza meg: Matematikai gondolkodásmódra való nevelés. Biztosság és ügyesség a számolásban, egyszerű feladatok önálló megoldásában, a matematikai fogalmazásban. Készség törvényszerű kapcsolatok kifejezésére és tudatos alkalmazására. Eleven térszemlélet kialakítása. Talán semmiféle intézkedés és rendelet nem annyira vita tárgya, mint épen a középiskolai tanterv. Most nem is a tudományos, arra hivatottak vitájára gondolok, hanem arra a sokezer magánemberre, aki mind helyesebben és jobban tudná összeválogatni a középiskola tananyagát, mint ahogyan van. Igen kevés az a tiszteletreméltó kivétel, aki nem hangoztatja gyermeke előtt, hogy ugyan miért kell ezt, vagy amazt megtanulnia, mikor arra az életben semmi szüksége nincs. Miért kínozzák a gyermekeket a latinnal, — hangzik, — mikor az holt nyelv, mire való a sok — már porladó költőnek a versét megtanulni, miért tömik a gyermekek fejét azzal a sok évszámmal, földrajzi helynévvel és adattal, hiszen úgy is elfelejtik, ha kilépnek az iskolából. De talán egy tárgynak sem jutott olyan mostoha sors a tanulók, de különösen a leánytanulók között, mint éppen a számtannak. Az egyes tantárgyak ellen elhangzó vádakra könnyű azt felelni, hogy az általános műveltség megköveteli az irodalmi, történelmi, földrajzi, sőt klasszikus ismereteket is, de a hozzá nem értők helyes- lőleg bólogatnak arra a vádra, hogy ugyan mi szüksége van egy fiatal lánynak a másodfokú egyenlet gyöktényezős alakjára, vagy a
