Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1942

Dr. Láng Margit.

(Temetésén elmondotta dr. Renk Ernő iskolafelügyelő 1943. április 15-én.)

Mélységes gyász és bánat érte dr. Láng Margit halálával a budapesti Deák-téri evangélikus testvéregyházakat és az általuk fenntartott iskolákat, nevezetesen leánygimnáziumunkat, amely benne felejthetetlen, kedves tanárát vesztette el. Az én tisztem, hogy gyászunknak kifejezést adjak, és gyengeségemben azzal az érzéssel állok itt, a sírnál, hogy az elköltözött klasszikus szellemének még csak közelébe sem férkőzhettem Beszédemet a legnagyobb dicsérettel kezdem: ember volt, igaz ember. Sokszor úgy járt itt köztünk, mintha nem is közülünk való lett volna. Családi körén, iskoláján, szeretett hazáján kívül még egy nagy országa volt: az „örök szép“ végeláthatatlan birodalma . . . Ezt ment keresni, mikor elhagyta városkáját, mikor hazánkban elsőnek iratkozott be az egyetem klasszika-filológiai fakultására, mikor elsőnek vállalt tanári állást a hírneves Veres Pálné-gimnáziumban. Ennek szolgált, mikor munkatársul szegődött egy fogalmat jelentő Beöthy Zsolt és Alexander Bernát mellé; mikor a mostani külföldi kollégiumok szellemét jóval megelőzve Rómában, Aténben és Konstantinápolyban, azaz a színhelyeken fáradozott a Szép feltárásán és megismerésén vállvetve hírneves külföldi szakemberekkel. Ezt a „szépet“ kívánta közkinccsé tenni, mikor annak az iskolafajnak a kiépítésén munkálkodott, amely legjobban felelt volna meg a minden szépre hajló női léleknek: a kollégiumom. Így kapcsolódott be közvetlenül iskoláink életébe, mert alapvető munkát végzett leánygimnáziumunk ősének, a kollégiumnak megszervezésében.