Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939
23 Parallel” (magyarul „A 42. szélességi fok”) c. regényeivel közismertté vált spanyol vérű Dos Passos szintén szatirikus. Technikája azonban eltér Lewis-étól. Sinclair Lewis tervszerűen épiti fel írásainak cselekményét. Dos Passos ezzel szemben cselekményének egyes jeleneteit és szereplőit szinte összefüggéstelenül dobálja egymás mellé. A szerkezetet csaknem egyedül az írónak az a szándéka tartja össze némileg, hogy e zavaros cselekményekkel még csak annál élesebben világítson rá az amerikai élet hagyománytalan és gyökértelen értelmetlenségére és fonákságára, az amerikai társadalmi rend hibáit, és az ennek megdöntésére szövetkezett földalatti erők feszítőerejét még ezzel is szembetűnőbbekké és érzékelhetőbbé tegye. És ez megdöbbentő módon sikerül is az írónak: nincsen szüksége arra, hogy kifejtse állásfoglalását a társadalommal szemben: a történések önmagukért beszélnek. Az események iróniája felmenti a szatirikust a módszeres gúnyolódás alól. A második naturalista-nemzedék szatirikusi közé tartozik még William Faulkner is. „Sanctuary” c. regénye több, mint gangster-regény: szörnyű szatíra az amerikai nőkultusz, a szentimentálisán megbízhatatlan igazságszolgáltatás, az amerikai álszenteskedés és tömegszadizmus ellen. A tiszta költészet eszközeivel harcoló új-romantikusok legegyénibb képviselője James Branch Cabell. Művei minden romantikus köntös ellenére is azonos lelkűiéiből fakadnak, mint Sinclair Lewis vagy Dos Passos alkotásai. Mencken, a híres essayista, az „American Mercury” kitűnő munkatársa szintén azonnal felismerte, hogy Cabell is az amerikai középosztály általa oly mérhetetlenül gyűlölt életstílusa és gondolkodásmódja ellen száll síkra műveiben. Éppen ezért követett el mindent Cabell népszerűsítése érdekében, mint ahogyan Dreiser és Lewis is az ő bírálatainak köszönhetik, hogy a közönség felfigyelt rájuk. Cabell legkiválóbb regénye a „Jürgen”, középkori környezetben játszódik. Jurgent, az öreg költőt és zálogháztulajdonost az a különös szerencse éri, hogy az ördög elevenen elviszi csúnya, öreg feleségét, ő maga pedig visszakapja fiatalságát. Csodálatos utazásokon soha nem remélt szépségű kalandokban van része, egymásután viseli a grófi, hercegi, királyi, császári, pápai méltóságot, ifjúságának minden álma megvalósul. Végül mégis visszakéri az ördögtől a feleségét, csellel visszaszerzi öregvoltát is és folytatja a zálogháztulajdonos népszerűtlen foglalkozását. Hazatérése napján az ablakon keresztül megpillantja feleségét, a terjedelmes Lisát, aki éppen a vacsora elkészítése körül szorgoskodik. És Jurgent, akit varázslókkal, istenekkel és ördögökkel való találkozások nem félemlítettek meg, most határtalan izgalom szállja meg . . . mert elfelejtette a reábízott, vacsorához szükséges vaj beszerzését. Tudja előre az elkövetkezendő családi jelenet minden egyes apró részletét, mégsem futamodik meg előle, sóhajt és belép a megszokott otthonba, nem mint romantikus lovag, hanem mint egyszerű papucshős, zálogháztulajdonos. Belátja, hogy az a sok nagyszerűség, amely után ifjúkorában vágyódott, nem neki való. Nem tudta elviselni azt a sok boldogságot, mellyel a szerelem és hatalom elhalmozták. Visszatér tehát,
