Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939
24 mert kiábrándult önmagából. „Die Niederlage des Gefühls vor dem Leben”, így fejezi ki ezt a lelkiállapotot Thomas Mann. Mencken fáradozása Cabellel kapcsolatban nem járt teljes sikerrel. Míg ugyanis Sinclair Lewis vagy Dos Passos gyilkos szatírái Amerikában nyugodtan forognak közkézen, addig Cabell könyveit mindenféle nevetséges ürüggyel elkobozzák. Érzik, hogy az amerikai prózaiság ellenségei közül az ő kezében van a legveszedelmesebb fegyver: a költészet. Cabell regényeinek ironikus sorai között gátlás nélkül ömlik el mindaz, amit a köznapi életben „poétikus”- nak nevezünk. Ilymódon Cabell Amerikában csupán egy kis körnek a bálványa, Amerikán kívül pedig alig ismerik nevét. Ami a rövid múltra, mintegy 20—25 esztendőre visszatekintő amerikai drámairodalmat illeti, ennek, legtöbbnyire nagyon is csekély irodalmi értéket képviselő termékei is úgyszólván mind szatírák. Világháború okozta kiábrándultság a tárgya Maxwell Anderson és Gilbert Emery szatirikus darabjainak. Robert E. Sherwood, J. P. M. Evoy, George Kaufmann és Marc Ccnnelly színdarabjai pedig a regényformában írott szatírákkal megegyező tárgyúak. Ezek is az ipari civilizáció túlsúlya, az amerikai business-man pénzkultusza, a konvencionalizmus és egyé- nietlenség ellen szállnak síkra. Az amerikai irodalomnak azt a másfél évszázadát tekintettük át a humor és szatíra szempontjából, mely másfél évszázad már nem lekicsinylendő jelentőségű irodalmi művekkel gazdagította az egyetemes irodalmat. Megfigyeléseinket néhány mondatban összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a 19. sz. első felében, de még a század közepetáján is, a humoristák határozott túlsúlyban vannak a szatirikusokkal szemben. Mark Twain-ben, a század II. felének legnagyobb íróegyéniségében bizonyos kettősséget látunk: saját kora problémáival foglalkozó műveiben legalább annyira szatirikus író, mint amennyire a szó legtisztább értelmében vett humorista akkor, amikor ifjúsága élményeiből fakadt műveit alkotja. A 20. sz. irodalmát vizsgálva, szinte feltűnő, hogy ez a korszak mennyire gazdag szatirikusokban; humorral ezzel szemben csak elvétve találkozunk, de akkor sem humorista lelkűiét megnyilatkozása ez, hanem írói eszköz, melyet a szatirikus alkalmaz helyenként, célja elérésének érdekében. E jelenség okát az amerikai szellemiség arculatának változásában véljük felfedezni. Az amerikai szellemiséget kialakító számos tényező közül döntő jelentőségű volt a puritanizmus és az, amit az amerikai „frontier spirit”-nek nevez, és amit mi talán a ,.pionírszellem” szóval fordíthatnánk. E két elem közül a 19. sz. közepetájáig a New-England-i angol őstelepülés talajából táplálkozó puritanizmus van túlsúlyban, a maga a predestináció tanából fakadó sajá
