Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939
22 gényében és 1922-ben megjelent mesterművében a ,,Babbitt”-bem ..Babbitt” hőse, az ötvenéves amerikai férfi szinte legendás alakká vált. Derék, szorgalmas, ennélfogva gazdag middlewest-i nyárspolgár. Semmiben sem különbözik összes többi egyéniségnélküli, jó üzleti érzékű, de kétségbeejtően kicsinyes és szűklátókörű üzlettársától. Minden sikerül neki és a végén mégsem sikerül neki semmi. 50 éves korában belátja, hogy egész életében nem csinált semmit, amihez igazán kedve lett volna, amiért érdemes lett volna élni. Fellázad, néhány ügyetlen szárnypróbálgatással szabadulni szeretne eddigi élete fojtogató légköréből, de lázadása már későn jön. Természetesen visszatér családjához és ahhoz az életmódhoz, melynek minden megnyilatkozásában érzi a hozzá hasonlók helyeslésének azt a támogató erejét, mely nélkül élni megpróbált ugyan, de a kísérlet kudarccal végződött. Ebben a regényben az író szatírája a főhős alakjában összpontosul. Babbitt az amerikai középosztály karikatúrája: szorgalmas, tekintélyes, nem vallásos, de kötél ességszerűen, megszokásból érdeklődik egyházi kérdések iránt, erkölcsö, mert a környezet fegyelmező hatással van rá, hihetetlenül korlátolt és mindenekfelett nevettető. Sinclair Lewis, aki műveiben tervszerűn alkalmazza a szatirikus író eszközeit, ezen egyik legkiválóbb jelleme megrajzolásában vérbeli humoristaként mutatkozik be: egy-egy percre felemeli a szigorú tárgyilagosság fátylát és bepillantást enged legbensőbb énjébe, mely szintén elmosolyodik ennyi ügyetlen vergődés és ennyi elesett- ség láttára. ,.Martin Arrowsmith” c. orvosregényében nem a tiszta, öncélú tudományt kereső főhősben és a problémában van a szatíra, hanem az európai ember számára elképzelhetetlen, elképesztő amerikai intézmények rajzában. „Elmer Gantry” c. 1927-ben megjelent művét szintén szatírának szánta. A regény hatásos voltát erősen csökkenti azonban az a körülmény, hogy Lewis-nak a képmutatás feletti jogos haragja lép- ten-nyomon kiütközik. Ez a szubjektivitás megöli benne nemcsak a tárgyilagos, hideg szatirikust, hanem a humoristát is. ,.Dodsworth”-ban is van szatíra; nem az amerikai milliomost ábrázoló főalakban, aki hosszú évek nehéz munkája után Európába jön szellemi és testi pihenésre, hanem feleségében. A minden gazdagság ellenére is nyárspolgári életet élő asszonyt az európai fővárosok felszínes pompája és ragyogása annyira elkápráztatja, hogy egész eddigi életével és családjával is szakítani kész. Sinclair Lewis az első amerikai író, aki Nobel-díjat kapott. Ez a tény Amerikában nem váltott ki osztatlan örömöt. Szerb szavait idézve: „az élesebb látású amerikaiak tisztában vannak vele, hogy az európai elite azért szereti Sinclair Lewist, mert megnyugtatja az európai hiúságot: Lewis Amerikája részben mulatságos és ostoba parvenű-ország, részben elrettentő példa az európai számára, megmutatva, hogy hová vezethet az ipari civilizáció túlsága”. „Manhattan Transfer” (magyarul „A nagy város”) és „The 42nd
