Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939

21

világból hazatérő Rip van Winkle visszasírja azokat az időket, amikor még III. György angol király fennhatósága alá tartozott.

Az amerikai nemzeti öntudat kialakulása maga után vonja jellegzetesen amerikai problémák felismerését. Már nem egy-egy tájegység, a „Nyugat”, „Dél” vagy „Észak” problémája áll az irodalmi alkotás középpontjában, hanem azok az óriási kiterjedésű, Amerika minden vidékén egyformán kibontakozó veszedelmek, melyeket egyszóval összefoglalva röviden „amerikanizmusnak” nevezhetünk. Az amerikanizmus egyik közismerten sötét vonása a pénz kultusza, legjellemzőbb vonása azonban az egyéniség hiánya. Amerikában — mint ahogyan ezt Szerb Antal találó fejtegetéseiben megállapítja — nem akarják erőszakkal letörni az egyéniséget, mint Európa diktatórikus országaiban, hogy felolvasszák egy állítólag magasabb kollektív egységbe. Amerikában még ennél szörnyűbb dolog történik, az egyéniség magától alszik ki, elsorvad, sőt ki sem alakul, annál kevésbbé, mert az egyéniség legnagyobb ellensége, a nagykapitalizmus mindent elkövet ennek az állapotnak fokozására. A nagytőke ugyanis csak akkor találja meg a számítását, ha minden rendes amerikai ízlése és világnézete azonos, ha egyforma nemez- vagy szalmakalapot tesz fejére, egyforma magas vagy alacsony gallért hord, ugyanazokat a reprodukciókat akasztja fel lakásában, mint millió és millió embertársa. Az egyetemes Amerikát egyformán fenyegető amerikanizmus ellen száll síkra a 20. sz. úgyszólván minden írója, az új problémáknak megfelelő új művészi eszközökkel. Az írókat mégis két csoportra oszthatjuk: 1. az első csoportba tartoznak a nyílt és bátor lázadók (az amerikai naturalisták), 2. a második csoportba tartoznak azok az írók, akik a tiszta költészet eszközeivel harcolnak honfitársaik sivár józansága ellen: ezek az amerikai új-romantikusok.

1. Valamennyi naturalista mű — mint már említettük — az amerikai élet jelenségeinek szigorú bírálata. E tekintetben nincs közöttük különbség. Eltérnek azonban egymástól a naturalista írók művészi eszközeik tekintetében, aj Az első nemzedéknél a szigorú ítéletet a tények egyoldalúan naturalisztikus beállításában kell keresnünk. Ennek a nemzedéknek vezéralakja Theodore Dreiser, akit a „sense of humour” (a humorérzék) tökéletes hiánya jellemez és idetartozik a másik népszerű naturalista vádoló Upton Sinclair is. bj A második nemzedék szakít a heves tiltakozás módszerével és célja elérésének érdekében a szatirikus író hideg, magát távoltartó, személytelen módszerét alkalmazza. E tanulmány keretén belül ezekkel az írókkal kell behatóbban foglalkoznunk, mindenekelőtt Sinclair Lewis-sal, aki ennek a nemzedéknek legkiemelkedőbb alkotója és a legolvasottabb amerikai író.

Első regénye: „Our Mr. Wrenn” még amatőrmunka, de a főhős jellemét és a környezet rajzát tekintve nagy ígéretet tartalmaz, mely ígéretet már 1920-ban megjelent „Main Street” c. regényével vált valóra. Ez a mű alapozta meg népszerűségét. Az amerikai polgár életének egyénietlensége, bénító konvencionalizmusa jut benne szatirikus kifejezésre, ugyanúgy, mint már előbb említett első re-