Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937
6 személyes ott tartózkodása alkalmával mindent megbeszélt és együtt tűzték ki a leleplezés napját. Hangsúlyozta, hogy a budapesti evangélikus leánygimnázium hélyezle el a táblát, nem „egy magyar leányiskola“ vagy „budapesti leánygimnázium“, mint a lapok írták. Már itt megemlítette, hogy a tábla névsora esetleg kiegészítésre szorul, s szólott arról az emlékkönyvről, melynek magyaros díszítésű lapjait az iskola tanulói készítették : ezekre jegyezték föl a vértanuk adatait. 94 kufsteini fogolyról van tudomásunk. Ok legnagyobb részt a 18. század végén, tehát röviddel a francia forradalom után, és azután a következő század közepén, tehát a magyar negyvennyolcas szabadságharc után sínylődtek Kufsteinban. Neveik a magyarok előtt nagyrészt ismeretesek, a legnagyobbakat ott fel is sorolta. „Feltűnik emlékünkben — úgymond — Bacsányi János, a költő, kinek itt e várban szerzett szép és mélyen vallásos elégiáját ma német fordításban is hallani fogjuk. Hozzá csatlakozik Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító, azután az ismert költők: az itt meghalt Szentjóbi-Szabó László, a pálos Verseghy Ferenc, a domonkosrendi Czuczor Gergely; Haubner Máté, evangélikus püspök, idősb. br. Wesselényi Miklós, továbbá Lovessy László, a magyar ifjúság vezére, kinek szelleme itt borult el, végül a két hősnő, Teleki Blanka és Leövey Klára. Minden társadalmi osztály, minden foglalkozás, minden vallás és nem képviselve van e drága nevek között.“ Ezek után hálát mondott a kufsteiniak megértéséért, s mint á magyar-tiroli barátság jelképét adta át a táblát. Anyujtotta egyúttal a művészi emlékkönyvet is, melyet Wagner Károly múzeumigazgztó vett őrizetébe és köszönt meg keresetlen szavakkal. A műsor további folyamán Falussy Ágnes VII. o. tanuló mondotta el Dr. Renk Ernő iskolafelügyelő erre az alkalomra írt németnyelvű ünnepi költeményét. Szendrői Ida Villa. o. tanuló pedig Bacsányi János kufsteini elégiái közül magyarul „A szenvedő“-t adta elő, s ezt németül, Renk fordításában Zulauf Etelka VII. o. tanuló tolmácsolta. A táblát átvevő hatóság nevében Mühlbauer Flórián, polgármesterhelyettes szólt: „Sok évtizeddel ezelőtt magyar hazafiaknak önkénytelen tartózkodásra kellett idejönniök ; ma ismét hazafiak jöttek ide, de mint szívesen látott vendégek, hogy elődeik szenvedésének helyét emléktáblával jelöljék meg . . . Szabadsághősöknek ajánlják az emléket. Tirolban pedig közmondásos a szabadsághoz és hazához való szeretet. . . Az ősrégi sorsközösség tudata, a barátság érzelmei, a hasonló szenvedés felismerése és hasonló remények izzása csodaszép kifejezést talál abban a koszorúban, amelyet Önök a tábla alá tettek. Ebben a hazájukból hozott üdvözletek, pusztai füvük, az árva- lányhaj, a mi hazai hegyeinkből származó fenyőgallyakkal szerencsés egységbe fűződött. Bár maradna ez mindig így!“ Még elmondották a növendékek németül a magyar Hiszekegyet és elénekelték a magyar Himnuszt. 3. A hősök emlékénél. Az ünnepély hatása alatt álló társaság megtekintette a tábla közvetlen közelében nyíló cellákat, a vértanuk szenvedési helyét.
