Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937

Rövid körséta után a csapat együttesen vonult a Hofer András emlékműhöz, mely mögött a világháború hőseinek emlékkápolnája emelkedik. Ott Jeszenszky Ilona tanár mondott magyar beszédet és ezt Dr. Dömötör Miklósné tanár tolmácsolta németül. Kiemelte, hogy a sorsközösség a világháborúban is összefűzte a magyar és osztrák nemzet katonáit... „Ez a szabadságszerető nép adta nekünk, ma­gyaroknak a hős Söll Vitálist. 1849-ben hozzánk jött csapatával e hős tiroii a magyar szabadság megvédésére s ő volt az első vértanú, akit Windischgraelz Buda elfoglalása után a pesti Újépület előtt ki­végeztetett ... Itt újra érezzük, hogy a tiroii és magyar nemzetet közös rokonvonás fűzi össze: a szabadségszeretet.“ Fleps Gerta VII. o. t. szavalata és a növendékek éneke egészítette ki a beszédet. Az ünne­pély végén megkoszorúzta a csapat a világháború tiroii hőseinek emlékét. 4. Műsoros estély. Este a Hofer-szálló termébe gyűlt össze Kufstein apraja-nagyja, hogy meghallgassa tanulóink előadását. Nem mertük Wagner igaz­gatóval a Nagy-szálló színháztermének kibérelését vállalni, meri nem reméltük, hogy az érdeklődés akkora lesz, hogy nemcsak a terem, hanem a mellette levő helyiségek, az ablakok, sőt az utca is meg­telt kiváncsiakkal. Még ottnyaraló hollandok is jöttek oda s hang­súlyozták, hogy azért érdeklődnek, mert evangélikus gimnázium elő­adásáról olvastak, s ők mint protestánsok érdeklődnek. Az estély műsorát jelenlevő tanítványainak tehetsége szerint kellett összeállíta­nunk, azonban úgy, hogy határozott magyar színe legyen. Spirka Etelka és Izabella, Villa. Kéler Magyar nyitányát játszotta zongorán négykézre, Zulauf Etelka újra elszavalta Bacsányi elégiáját, a növen­dékek alkalmi énekkara Dr. Bánki Lászlóné vezetésével előadta Praetorius Jó atyánknak, az Éva altatója. Cherubini Nevető kánon c. darabokat. Gub Jolán Vlllb. o. t. zongorán Lavotta szerelmét és Egressy Komáromi emlékét játszotta. Koch Olga VII. o. t. a Szól a kakas már és Ej, haj, gyöngyvirág c. régi magyar dalokat énekelte. Újra az énekkar lépett föl és népies libésjátékot adott elő, továbbá A juhásznak .. . Szegény vagyok én .. . Virágéknál c. magyar nép­dalokat. Bánkúti Sarolta IVa. o. t. magyar táncot lejtett, Ge'cs Elvira, érettségizett tanulónk pedig Liszt egy valcerét zongorázta. Petőfi- versek következtek ezután németül: Állj meg, feleségem (Molnár Margit Villa, és Bolgár Éva Vlllb.), Szeptember végén (Nőtel Irma, volt növendék). 16 tanuló Agárdy Ilona tanár betanításában magyar párnatáncot lejtett színes magyar fiú- és lányruhában. A tánc végén egy szívalakú párnát — rajta magyar lány képe díszlett és „Szív szívnek szívesen“ felírás volt olvasható adott át a táncoló magyar csapat hálája jeléül Wagner igazgatónak. A hangulatos ünnepélyt Hubay pattogó Horthy-indulója zárta be, ezt az énekkar adta elő négy­kezes zongorakísérettel. Bevezetőt és magyarázatot mondott minden szám előtt Gyapay Magda, érettségizett tanuló, s a magyar számok közt a kufsteini Volkstrachtenverein énekelt, táncolt és zenélt tiroii dallamokat. Olyan jóindulattal mérték, hogy már éjfél volt, mire ottho­nunkba visszatértünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom