Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937
homokszínű magyaros zubbonyban, tollas Bocskay-sapkában vonultak növendékeink a város érdeklődése mellett a másik végen, de nem messze levő szállásba. Útközben Wagner igazgató egy helyt megállított s felmutatott a vár felé: „Oda nézzenek!“ íme, a kuf- steini vár ormán magyar lobogó lengett. Könny szökött mindnyájunk szemébe, mikor elgondoltuk, hogy azon á váron, melyben száz meg száz magyar szenvedett, a megértés az ő lobogójukat lengeti. A szálló, a Kienberg—Klamm Hotel, szép erdős parkban állott, éppen megtöltöttük összes szobáit. Itt tiroli vendégszeretet fogadott: a szálló ormán is lengett egy hatalmas magyar zászló. De a kufstei- niak s?íves barátságát mutatta az is, hogy tiszteletünkre külön levelezőlapot nyomattak Kufstein képével az 1703-as tűzvész után, s rajta e felírással: „A magyar hősök emléktáblájának leleplezése alkalmával, 1937. július 10.“ 2. A leleplezési ünnep. Július 10. volt a nágy nap. 10 órára vonultunk fel a vár Császórtornyának előterébe, hol lepelbe burkolva készen várt a hatalmas tábla, előtte örökzöld növények, körötte zöld koszorú. Az ünnepségen megjelent a város vezetősége, a hivatalosak, és ott voltak a Kufsteinban nyaraló magyarok, egy tanítványunk az anyjával, egy református tanár Kecskemétről, egy gyöngyösi és egy kecskeméti diák, tehát megvolt a megértő közönség; a műsort pedig úgy állítottuk össze, hogy mindenkinek nyújtson valamit. Kezdte a növendékek énekkara: németül elénekelte az osztrák himnuszt. Rá Dr. Hradelzky Kurt, járási főnök szólt először, magyar nyelven köszöntve a társaságot, majd következőkép folytatta: „Ha ma Kufsteinban Önökkel együtt azokra a magyarokra gondolunk, kik a szabadságért való harcban szabadságukat vesztették, legyenek biz tosak abban, hogy éppen Tirolban mindig nagy megértést találhatnak a szabadságküzdelem iránt... A népek történelme hullámhegyeken és völgyeken vezet keresztül; nehéz lesujtottság után újra föllendülés következik. Itt Kufstein közelében, a wörgli völgykatlanban gázolták és győzték le a tiroliak hős csapatait, minden bátor ellenállás hiábavaló volt. De rövidesen utána, már 1809. május 29-én sikerült a tiroli népfelkelésnek újra összeszednie magát, az iselbergi csatában egész Tirolt megszabadította az ellenségtől. Az ezeréves magyar királyság — mellyel mi évszázadokon keresztül közös utat jártunk, és mellyel minket ma is szilárd barátság köt össze — ma nehéz időket él. Reméljük és hisszük, hogy az Önök szép hazája számára is felvirrad rövidesen a fellendülés napja.“ Ezután Dr. Bánkúti Dezső igazgató szólt német nyelven. Megemlítette, hogy eredetileg csak a két Kufsteinban szenvedett magyar nőnek, gróf Teleki Blankának és Leövey Klárának kívántak emléket állítani. Az iskola hivatalos megkeresésére Wagner Károly igazgató útján igen szíves válasz érkezett, és az a kezdeményezés is, hogy az összes ott szenvedett szabadsághősök emlékének áldozzunk. Közölte, hogy már november 4-én megkapták a kufsteini városi tanács engedélyét az emléktábla elhelyezésére, február 2-án meg a tiroli rendőrhatóság engedélyét magyar ünnepély tartására. Húsvétkor
