Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937
4 ismerős magyar csatlakozott a társasághoz, úgyhogy 42 tagból állott a kiutazó csapat. Névsoruk: 11 tanár, Dr. Bánkúti Dezső, Agárdy Ilona, Dr. Bánki Lászlóné, Dr. Dömötörné Nőtel Elza, Fialka Margit, Jeszenszky Ilona, Dr. Kring Miklós, Lovas Sarolta, Ruttkay-Miklian Gyula, dr. Steinert Katalin és Dr. Zelenka Margit; 26 növendék: Bánkúti Sarolta IVa., Rajkai Ida, Wenninger Edit IVb., Bede Piroska Va., Dévai Sarolta, Sándor Judit Vb., Hoepfner Margit, Szalay Katalin VI., Bretter Éva, Cziráky Julia, Falussy Ágnes, Fleps Gerta, Koch Olga, Komáromy Ilona, Konrád Lili. Zulauf Emilia VlI., Mol- nárMargit, Spirka Etel és Iza, Szendrői Ida Villa., Bolgár Éva, Gub Jolán, Mihály Éva, Petőházy Erzsébet VlIIb., Gécs Elvira, Gyapay Magda érettségizett tanuló. Ezenkívül Nőtel Gyula egyháztanácsos, felesége és Irma leánya. Vaskó Istvánná és Barthos Margit. — Igen örvendünk e szép számnak, csak azt sajnáljuk, hogy csak „nemhivatalosak“ voltunk jelen. Magyar részről hallgatással fogadták az ügyet, a rádió visszavonta májusi ünnepélyünk már egyszer megígért közvetítését... és még sokat lehetne erről panaszos hangon szólani. Június 12-én a bécsi magyar követ levélben közölte, hogy sem a táblát nem szabad kivinnünk, sem emlékünnepet nem szabad ott kinn tartanunk. A záróünnepen kénytelen volt az igazgató ezt közölni, s ettől a naptól kezdve nehéz hét telt el, melynek folyamán Raffay püspök magától Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztertől szerezte meg a kiutazáshoz és a már kész tábla kiviteléhez az engedélyt. Jelentések mentek különböző hatóságokhoz, de senkisem vett tudomást a szép tervről, s a mellőzés folytán magunknak kellett az egész tervet megvalósítanunk. Kálváriánknak ezzel vége is volt, mert mihelyt a kiutazás végrehajtásához fogtunk, minden a legsimábban ment: itt már mindenféle szívességet és előzékenységet találtunk. A rendőrségen Vaskó Gyula rendőrfőtanácsos szíves támogatása közös útlevél váltását tette lehetővé; az utazáshoz szükséges valuták beszerzésében Dr. Bánki László, postatakarékpénztári tisztviselő támogatott készséggel; a MÁV külön Pullmann-kocsit adott utazásunkhoz, itt Falussy Károly MÁV főintéző segített. A magyar kocsit az osztrák államvasutak készséggel átvették, úgyhogy kényelmesen, átszállás nélkül tettük meg Budapesttől Wörglig a majdnem 1000 km. utat. Ott a szárnyvonal állomásán maga a főnök fogadott s szállított át a másik pompás kocsiba. Az utazást július 8-án éjjel kezdtük, s 9-én d. u. fél 5 órakor robogtunk be a kufsteini állomásra, a régi német határ mellé. Már messziről felénk meredt a vár. melyben táblánk elhelyezést nyert. Tudtuk ekkor már, hogy a tábla megérkezett, sürgős lap jelezte ezt már elutazásunk előtt, s azt is, hogy pompásnak találták táblánkat, hogy emelőkkel és csigákkal vontatták fel, és majdnem egyheti munkával falazták be a Császártorony előre megállapított helyén. Nyugodt, vidám út után értünk oda, s nem is voltunk fáradtak. Hát még mikor a kedves, mosolygó arcokat láttuk 1 Magyar szóval köszöntött Dr. Hradetzky Kurt járási főnök, mosolygó német barátsággal Wagner Károly múzeumi igazgató, a néprajzi egyesület elnöke, kiről még lesz szó, s ki az egész mozgalomnak legnagyobb támogatója volt. Ott volt a város képviselete, az idegenforgalmi iroda, a sajtó. Szép csapatban,
