Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1932
VIDOVSZKY KÁLMÁN (1888-1932.) Újra gyásszal kezdődött az iskolai év. Eltávozott közülünk iskolánk lelki atyja, Vidovszky Kálmán, a növendékek kedves Kálmán bácsi-ja. Mikor az évzáró ünnepről szétmentünk, vidáman vett mindenkitől búcsút, s készült epeműtétre, mert ettől remélte, hogy régi munkaerejét visszanyeri. Bizony az utolsó két év, mikor családi boldogsága bearanyozta életét, sok testi szenvedéssel volt teli: kénytelen volt nem egyszer mulasztani is, pedig ha már ő rászánta magát, hogy mulasszon, az nagyot jelentett. Tudta mindenki, hogy súlyos a műtét, mégis megdöbbent a szerető szivek ezre, mikor július 8-án halálának hírét röpítette világgá a rádió. Tudtuk, hogy nehéz műtéten megy keresztül, de nem hittük, hogy így végződik. Maga is bízott, bár mindenről intézkedett, mindenkitől elbúcsúzott megható levélben, tanácsokkal hagyta hátra szeretett fiatal hitvesét, és drága kis Tamáska fiacskáját. És mint ki dolgát jól végezte, eltávozott, óriási űrt hagyva maga után. Temetésén olyan részvét nyilvánult meg, mint még talán sohasem. Nagy számban jöttek össze tisztelői, valláskülönbség nélkül minden jó ember, ki ismerte: evangélikus püspök beszéde után katolikus szerzetes búcsúzott tőle mint cserkésztől, református pap mint újságszerkesztőtől, s zsidók is ott sírtak a keresztyének társaságában, mert érezték, hogy itt a felekezeti béke és megértés apostola tűnt el. Iskolánk történetében igen fontos szerepet töltött be Vidovszky Kálmán. Immár ötven éves Deák-téri iskolánknak ő volt az első végleges megbízással tanító vallástanára. Bár állása nem volt rendszeresítve, azonban mivel ő a békéscsabai evang. gimnázium rendes tanára volt, s így nyert nálunk beosztást, minden vallásórát ő látott el: mindenkép lelki vezére lett iskolánknak. Vitéz Kendeh-Kirchknopf Gusztáv mellett ő találta el a gyermekek szívéhez vezető utat leginkább ifjúsági isten3
