Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1932

tiszteletein; eltalálta, mert maga is csupa szív volt. De ő tudta az ifjúságot a Gyámintézetben is helyes úton vezetni, mivel bizalmat aratott szeretetvetése.

Hogyan került ő leánykollégiumunkhoz? Egyetemes egyházi érdekből felhozták őt Csabáról 1927-ben, s a főiskolai ifjúság Luther-Otthonát bízták rá, melynek igazgatója lett; e mellett mint a cserkészet egyik vezére, ott igazán egyházi szerepet töltött be, méltón képviselvén ottan érdekeinket. Mivel tanítania is kellett, jutott a választás iskolánkra, melynek akkor nem volt rendes vallástanára. így jutott nekünk az a szerencse, hogy őt munkatársaink, tanáraink között tisztelhettük.

Gyomán, az Alföld szívében, született 1888-ban. A szarvasi és békéscsabai gimnáziumokban végzett, majd Pozsonyban szerezte meg lelkészi oklevelét. Azonban nem lett lelkésszé, hanem mindjárt vallástanári munkát vállalt és pedig azonnal a békéscsabai evang. Rudolf-reálgimnáziumban, hol 1927-ig munkálkodott. Már ott feltűnt mint szervezőerő, mikor a vidék egyik első és legjobb cserkészcsapatát megalakította. Ha feljött Pestre egyházi gyűlésekre, mindig élénk részt vett a munkában, hozzászólásaival kimutatta az ifjúság iránt való nagy sze- retetét, mely különben mosolygó arcáról is sugárzott. 1929-ben került hozzánk, akkor már itt tanított Szarvasi Olga mint óraadó tanár. A két lélek hamar megtalálta egymást, hiszen mindketten lelkes munkásai voltak a tanügynek, mindketten szerették a gyermekeket; nem csoda, ha közel jutottak egymáshoz. Két évi házasságuk volt Vidovszky Kálmán életének boldog befejezése.

Most már elköltözött, de itt tanító felesége révén marad meg mindig iskolánkban. Itt marad emlékezete is, mert sohasem felejt a hálás szív, mely jóságot és szeretetet élvezett. S hogy külső jele is legyen ittlétének, karácsony előtt lelepleztük sikerült arcképét kegyeletes ünnepség keretében. Itt nem kellett mutatni a mély érzést, mindenki kiérezte az igazgató, tanítvány és volt növendék szavaiból az őszinte bánatot. S ha a Veres Pálné-utcai épületben Szelényi Ödön szelleme buzdít áldásos, kitartó munkára, a Deák-tériben, melynek tanári szobájában van Vidovszky Kálmán képe elhelyezve, az ő emlékezete tanít megértésre, összetartásra és egyházunk szolgálatára.

Ilyen ideálok vezessenek mindig iskolánk fejlesztése és fenntartása érdekében. Akkor nem halt meg az, ki ránk költötte dús élete drága kincsét, hanem örökké él.

4