Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1930

LÁNG ELLA

(1870-1931.)

A bimbófakasztó, madárdalos májusban a halál angyala hirtelen meglebbentette sötét szárnyait leánykollégiumunk felett és elragadta internátusának egyik legkiválóbb, legkedveltebb nevelőnőjét: Láng Ellát.

Bár hónapok óta gyöngélkedett és mi állandóan megmegújuló remény és csüggedő félelem közt hányódtunk, mégis mikor a szomorú hír tudomásunkra jutott, nem akartuk elhinni. Mert a megboldogultban oly erős é'etakarat lakozott, hogy már évekkel ezelőtt egy sokkal súlyosabbnak látszó kórt legyőzött. Most is abban reménykedtünk, de fájdalom, a gondviselés ezúttal máskép határozott és elvitte őt körünkből — őt, aki úgy tudott az életnek örülni 1

Pedig a sors nem sok rózsával hintette be élete útját, ellenkezőleg töviskoszorú fonódott a homlokára. Gyönge, törékeny testtel született, sokat betegeskedett gyermekkorában, úgy hogy minden iskolát magánúton kellett végeznie. De a testi fogyatkozásokért a természet számos lelki jóval: sokoldalú értelmi tehetséggel, vidám kedéllyel és erős akarattal kártalanította.

Betegsége miatt csak nagy későn hagyta el a zombai meleg családi hajlékot, — hol mint a legfiatalabb gyermeket kényeztették — hogy oklevelet szerezzen.

Németországba ment és először Marienfeldban (Berlin mellett) kertésznői oklevelet szerzett, majd 3 évig Tannenfeld- ban (Türingiában) működött. De a honvágy csakhamar hazahozta. Közben kitört a háború, mikor is mintegy 3 évig önkéntes ápolónő volt, utána 5 éven át a putnoki m. kir. gazdasági felső leánynevelő intézetben működött, végre 1922-ben került a budapesti ev. leánykollégium (akkor még leányliceum) inter- nátusába. Itt aztán gyökeret eresztett, megmelegedett és szívvel1