Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1929
meg a nevelő munka kellemessé, széppé tételére. Már pedig a vetítőgép azzá teszi a tanítást — s ez leányoknál többszörösen fontos szükséglet, hiszen őket mindig szépre kell nevelnünk. A legtöbb tárgynál látási úton folyik a bemutatás, ez a szemléltetés. De vannak tárgyak, melyeknél hallani kell, hogy felfogjunk valamit. Ilyen tárgy a zenetörténet. Ezt a mi iskolánk kezdettől fogva erősen művelte, mert meg voltunk róla győződve, hogy az általános műveltségnek igen fontos kelléke a zenei, s ha nem is zenész valaki, bizonyos fokig műveltség kérdése, hogy zenei tárgyakról tájékozva legyen. Nemcsak a kézügyességgel megáldottaknak kell a képzőművészetekről fogalommal rendelkezniük, mint ahogyan nemcsak technikai készség- bíróknak szükséges a technika vívmányai iránt érdeklődniük. Így van ez a zenével is. Évekig a zongora volt az egyetlen segítő eszköz, mellyel a zenetörténet a dallamokat elő tudta varázsolni. Újra egy előadásban1 mutattam rá arra, hogy milyen fontos és jó segédeszközt találhat a zenetörténettanítás a gramofonban és hanglemezben. Mert a zongora nem tud hang- szineket kifejezni, itt nem tudom az énekkari vagy magánénekes művek varázsát érzékeltetni, itt nem tudok zenekari hatásokat kiváltani, az egyes hangszerekről a zongorabemutatás fogalmat sem nyújthat. Pedig a zenetörténetnél sem a történeten van a- hangsúly (mint a művészettörténetnél sem), hanem a zenén, magán a művészeten. Ebbe kell bevezetni, már pedig bemutatás nélkül ez nem lehetséges. Segíthetnek a hangversenyek, színházak előadásai, de ezekkel még nehezebben vagyunk, mint a kötelező filmoktatással, hiszen a színházak műsora üzleti célokat szolgál, nem is alkalmazkodhatik a tanításhoz. A rádióban is látták sokan a könnyen alkalmazkodható segédeszközt ; de itt éppen az a baj, ami a kötelező filmoktatásban, hogy nem akkor kapunk valamely darabot, mikor erre a tanítás folyamán szükségünk van, eltekintve attól, hogy a rádió is torzítja a hangokat. Ezért olyan eszköz kell, mely könnyen kezelhető, akkor áll rendelkezésre, mikor a tanítás kívánja és a hangokat tökéletesen adja vissza. S ez a gramofon, mely csupán a zongorát torzítja, zongoradarabok bemutatására pedig legkevésbbé kell használni, hiszen zongorán is elvégezhető a bemutatás. — Ez előadás tényleg megindítója volt iskolánkban a itiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii 1 „A gramofon szerepe a zenelörlénet tanításéban.“ Előadás az Ev. Tanáregyesültt 1929. évi őszi közgyűlésén. 10
