Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1928
nincs már szemei előtt. Ezáltal nemcsak szeme élesedik, emlékezőtehetsége erősödik, hanem lassacskán ítélőképessége is fejlődik. A különböző jelenségek, formák, motívumok gazdag anyagából kellő vezetés mellett ki tudja választani a hasonló analog vagy rokon vonásokat; felismeri a stiluskülönbségeket, az egyes művészegyéniségeket jellemző vonásokat, és végül magában is eligazodik; van önálló ízlése, ítélőképessége. Ehhez a célhoz vezető út azonban hosszú, fáradságos, sok nehézséggel jár. A főveszedelmek — hogy így mondjuk — egészen szubjektív természetűek, nehezen felismerhetők. A tanár kérdése sokszor tán nem is annak értelme, hanem pusztán a hangsúlya, néha a tanár tekintete vagy arckifejezése szuggesztiv erejű: kell is, hogy az legyen, különben hogyan vezethetnők tanítványainkat ezen a nehéz, de szép eredménnyel kecsegtető úton? A tanár tapintata, tanítványainak ismerése szabja meg, milyen mértékben és milyen módon szabad és lehet neki a cél érdekében az ő szellemi nyomását a tanulókra alkalmazni. Az osztály lelkiségét ismerheti a tanár, tán minden egyesét is, de valamennyihez nem alkalmazkodhatik, pedig az egyéni kezelésre sehol nincs olyan nagy szükség, mint éppen művészi élvezetre, ítéletre vezetésnél. Különösen a leánytanulók lelki alkotottsága kívánja ezt meg, mely ebben a korban (14—16 év közt) a hasonló korú fiúkénál fejlettebb, differenciáltabb, egyébként is érzékenyebb. Simulékonyabb, hajlékonyabb természetüknél fogva egy jó részük nagyon is hajlandó „esküdni a mester szavára“. Ennek a leánytipusnak egységes elbírálásától és kezelésétől azonban óvakodjunk; mert ez az egyöntetűség csak a felszínen van meg. A közkeletű, sokszor hallott sommás lesújtó ítélet, hogy a nőkben nincs, vagy legalább is kevés az önálló ítélőképesség, éppen ezen a megtévesztő látszaton alapul; a tudatosan vagy féltudatosan bennünk lappangó önállóan kialakúit vélemény nem mindig mer megnyilvánúlni és szívesen alárendeli magát valamely tekintélynek. A nevelés is hozzá- járúl ahhoz, hogy a leányok — tulajdonképpeni hivatásuk érdekében — alkalmazkodók legyenek. Ez helyes is egy bizonyos fokig, csak nem szabad evvel a szellem szabad fejlődését elnyomni. Legkedvesebb leánytanulóink ebbe a csoportba esnek; ezeket egy kis önállósághoz juttatni, anélkül, hogy valamit veszítsenek kedves, leányos simulékonyságukból, vonzó, 8
