Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1928

ingatag talajon állunk; mivel nagyon finom, nehezen meghatározható objektiv és szubjektív jelenségekkel van dolgunk; véglegesen kialakult egységes módszer nincs; és mégis erre, a művészeti alkotások megértetésére kell főleg törekednünk, mert különben az igazi célt tévesztjük szem elől és azt öljük meg benne, ami a tulajdonképpeni lelke.

Aminthogy a művészettanítás nem lehet puszta adatok halmaza, éppen olyan kevéssé szabad — a műélvezetbe bevezetés tetszetős neve alatt — elvont esztétikai fejtegetésekbe bocsátkoznunk. Hogy a fenn jelzett nehézségek dacára reális eredményeket érhessünk el, magukból a műalkotásokból kell kiindulnunk, nem szubjektív hangulatokat kell keresnünk, nem elvont esztétikai tételeket igyekezzünk ráhúzni a műalkotásokra, ahelyett hogy ezeket tanulmányoznánk.

A műalkotások helyes megértéséhez az első lépés az, hogy megtanuljunk látni, ez pedig nem olyan egyszerű, magától értetődő dolog, mint gondolnók. A fejletlen szem rendesen valamely mellékes vonáson akad el és nem veszi észre a lényeget. A térbeli művészeteknél, ahogy az építészetet, szobrászait és festészetet összefoglalólag szokták nevezni, a lényeg, mint már a nevük is mutatja, a térprobléma. Épületnél a téralakítás és térbeosztás elsőrendű fontosságú; ez a művészi alapgondolat, melynek minden részlet és motívum alárendelődik; minél tökéletesebb az összhang a térbeosztás és külső forma közt, annál egységesebb, tökéletesebb az alkotás, a stilus. A kezdő műélvező azonban rendesen csak a külső formát vagy egyes feltűnőbb részletet vesz észre és a lényeg teljesen elkerüli figyelmét. Szobornál, festménynél a téma érdekli a legtöbb embert, hogy t. i. mit ábrázol ez a mű. Ezt nagyrészt a mi irodalmi nevelésünk rovására kell írnunk, mely rászoktatott az eszmei tartalom keresésére. Ez ugyan a művészetben sem teljesen mellékes — mint azt egy túlzó modern felfogás hirdeti, — mert hiszen a művész is a gondolati tartalomból indul ki, melyet meg akar valósítani, ennélfogva a műélvezőnek is ezt kell keresnie. A különbség a két kör közt csak az, hogy a művészeti alkotásoknál a felfogás és formai kidolgozás fontosabb, mint az irodalmi műnél. Hogy a szobor bájos gyermeket, ragyogó fiatal istenséget vagy rút satyrt ábrázol, az annyiban fontos, hogyan sikerült a térbeli beállítás, a formai megoldás. A térbeli művészeteknél termé5