Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1928
szetes, hogy a térprobléma uralkodik. Ez a festménynél mint illúziókeltés jelentkezik, a festő más eszközökkel és hatásokkal dolgozik, mint a szobrász; a cél azonban ugyanaz. Fontos továbbá a rhythmus, mely az építészetben mint tömegelosztás, a plasztikában mint tömegmegelevenítés, a festészetben mint vonalrhythmus és színelosztás nyilvánul meg. A művészettörténet tanításnál ezeknek az elvont megállapításoknak az a gyakorlati értékük, hogy ezeknek kell a tanítás menetét irányítani, mivel ezeknek megértése az a végcél, mely felé törekszünk; de ezeknek a tanítás kezdetén csak a tanár tudatában van helyük, a tanulóéba csak lassan, lépés- ről-lépésre kell, szinte észrevétlenül belopnunk. A művészet- történettanítást az egyes művészetek közti benső kapcsolat miatt, éppen azon kell kezdenünk, melynél az alapprobléma a legelvontabb, a fiatal lélektől legtávolabb eső: az építészeten. Hogyan magyarázzuk meg egy 14—15 éves leánykának pl. a görög építészet fenséges rendszerét? Sem filozofálással vagy üres, múló hatású hangulatkeltéssel: de nem is az egyes épületrészek gépies felsorolásával; hanem úgy, hogy megismertetjük a görög építészet nehány remekével, annak keletkezésével, felépítésével. Képzeletben nyomról-nyomra követjük az építész munkáját, hogyan emelkedett kő kövön és akkor meg fogja érteni az egész rendszer szigorú következetességét és benső igazságát. Akkor nemcsak azokat az építészeti remekeket fogja megérteni, melyek meglehetős karban maradtak ránk, hanem gondolatban rekonstruálja azokat is, melyek ma már csak szomorú romok. A későbbi korok építészeti rendszerének megértése, ha már egyszer a jég meg van törve, aránytalanúl kevesebb fáradsággal jár és mire végig értünk az összes nevezetesebb építészeti stílusokon és rendszereken, szinte magunktól eljutunk ezen művészeti ág benső lényének megértéséhez. A szobrászati alkotások megértéséhez szintén a legrövidebb, legközvetlenebb út, hogy a művész munkáját kísérjük figyelemmel. Ebből a szempontból nagyon megfelelő a görög szobrászat tanulmányozása — melyen egyébként is kezdeni kell a tanítást, — mivel következetesen, egyenletesen, nagyobb szökellések nélkül fejlődik és rajta szemléletesen bemutatható a művészi típusok, stílusok kialakulása, tökéletesedése; a római szobrászat fejlődése már zavarosabb, nehezebben érthető ; az 6
