Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1925

7

5. Az albánói hegyen.

Omlatag kövein ős Albalongának Látom hajnalodtát Romulus napjának.

Szilaj sasoknak volt ez a sziklafészke,

Hét dombra leszálltak vad viharba, vészbe.

Élt a fiákban is az ősök saslelke.

Útfélen ódon sir tűnik a szemembe.

Három Horatius itt állt ki csatára,

Hónuk győzedelme ifjú vérük ára.

Hannibal zord hada ama hegyre szállott,

Róma érckapuja ellent meddig állhat?

Zsoldos itt, nemzet ott.. . győz a nemzet végre, Nem hiába omlott hős Kviritek vére,

Zordon sasok ide visszatelepülnek,

Nyaraló paloták sorban felépülnek,

Pompeius, Ciceró, isteni császárok Itt felejtik el, hogy lent viharok járnak.

*

Hova tűnt zaj, pompa ? Csend honol a tájon, Maga ez a nagy múlt tán csak színes álom ? Álmodja a két tó, csendesen és mélyen Pihenő tűzhányók alvó kráterében.

És a tenger felől gyorsan szálló madár Os-Róma saslelke, mely ide visszajár.

Dr. SZIGETHY LAJOS