Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

15 Amint programm, beosztás kell a napirendhez, épúgy beosztás kell az elvégzendő anyagban is. A gondos szülő megköveteli gyermekétől, hogy a következő hétre, esetleg két-három hétre, tervet készítsen az elvégzendő munkáról. Az apró diák, de talán a nagyobb is rendesen elszámítja magát. Persze tervezni könnyű, de annál nehezebb a kivitel. Nem baj, majd okul a gyermek a maga tapasztalatán, és a következő terve már valószerűbb lesz és közelebb áll a megvalósítás lehetőségéhez. Rendes körülmények között ezt a munkabeosztást az iskola végzi el és szinte sorról-sorra kijelöli a tanulóknak a feladatokat, az elvégzendő anyagot, szóval a „leckét". Most ezt a kijelölést, a munkabeosztást a tanulónak magának kell elvégeznie. De így van ez jól. — Legalább megismeri önmagát, tehetségeit, teljesítőképességének határait. És önállóságra szokik, amelyre, sajnos, az iskola úgysem neveli eléggé. Hanem mi legyen az az anyag, amelyet beosztunk, amelyet hétrőlhétre el akarunk végeztetni a gyermekkel? Semmi más, mint az előző évben az iskolában elvégzett anyag. A lélektan tanítása, de az egyszerű tapasztalat szerint is, bizonyos számú ismétlés szükséges ahhoz, hogy valamely ismeret a lélekben maradandó legyen. A szükséges ismétlések száma az anyag nehézsége és az egyéni képesség szerint más és más. De annyi bizonyos, hogy legalább is három-négy ismétlésre szükség van, hogy valamiről azt mondhassuk: „ezt már tudom". De nem mindegy, hogy ezek az ismétlések hogyan követik egymást. Legjobb, ha az első időben sűrűn követik egymást, később pedig hosszabb időközök választják el egymástól az ismétléseket. Tehát nem elég az, hogy három-négyöt egymásutáni alkalommal megtanultunk valamit, kell, hogy legyen köziben egy kis pihenés, egy kis „ülepedési idő". Sajnos, az elmúlt iskolai év öt hónapjában sem az elegendő számú ismétlés nem volt meg, sem pedig az „ülepedési idő". A kijelölt anyagot átfutották, úgy ahogy talán át is ismételték, de hiányzott a komoly újra-tanulás, a lassú átértés, az ismétlés lélekformáló munkája. Ennek kell megtörténnie most, a vakáció idején. És ez nem lehet máskép, mint hogy elő kell venni az iskola-könyveket, a füzeteket és szépen lassan, elölről kell kezdeni mindent. Itt szeretnénk hangsúlyozni ezt a szót, hogy mindent. Nemcsak a latint, a németet, az algebrát, hanem a történelmet, a földrajzot, a természetrajzot is, szóval még azokat a tárgyakat is, amelyek jövőre nem kezdődnek újra. Egyszerűen azért, mert ezek a tárgyak is „fontosak", ezeknek a tudására is szüksége van a művelt embernek. A középiskola célja ugyanis nem az, hogy bizonyítványt adjon a gyermek kezébe, hanem hogy sokoldalúan kiművelt, kiegyensúlyozott leíkű egész embert formáljon belőle. Ennek elérésére pedig minden középiskolai tárgyra szükség van, még az énekre és a rajzra is. Tehát még ezeket is kell gyakorolni a vakáció folyamán. * Sok szülőnek súlyos problémája: vájjon nem lehetne-e előre készülni a következő évre? Nem tudjuk, nem lesz-e az megint csak rövid, talán eppen olyan kurta, mint az idei volt, és akkor talán hasznos volna, ha a gyermek már előre tanulna valamit, hogy ne legyen a számára minden új és minden nagyon nehéz. Akármennyire jogos is ez az aggodalom a jövő évre vonatkozólag,