Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

16 az esetek legnagyobb részében mégis azt kell mondanunk, hogy az előre való tanulás nem hozza meg a várt eredményt. Még akkor sem mindig, ha a gyermeket szakember készíti elő. Ha nem szakember foglalkozik a diákkal, akkor könnyen megtörténhetik, hogy nem érti meg teljesen a tanulandókat, vagy nem látja világosan az összefüggést, az előzőkkel való kapcsolatot. Ez a félmegértés pedig mindig bizonytalanságot szül, amiből kedvetlenség származik, és ez többet árt, mint amennyit egyébként a munka használ. De még az sem mindig veszélytelen, ha valaki megértette, sőt meg is tanulta a jövő évi anyagot. A gyermek az iskolában elbízza magát. Azt hiszi, hogy az iskolában most már nem kell figyelni, azt hiszi, hogy ő most már mindennel tisztában van. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy lélekben elszakad a többiektől, megszűnik a folytonosság, aminek azután a vége az eredmény és siker teljes hiánya lesz. Felsőosztályos, jótehetségű diák néha, hasznosan készülhet előre, de általában ki merjük mondani: a legjobb előkészület a következő iskolai évre a régi anyag ismétlése elölről, legeslegelőlről. A népiskolát végzett kis diák se tanuljon latint — sokkal helyesebb, ha az írásban gyakorolja magát, a szépírásban s a helyesírásban. Azután gyakorolja magát a számtani tudományok legnehezebbikében : az összeadásban és az egyszeregyben. Rendszeres munkáról, beosztásról, napirendről beszéltünk — de szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezzel nem azt akartuk mondani, hogy a napi munkának most is ugyanúgy kell lefolynia, mint az iskolai évben. Legfőképen nem akartuk azt mondani, hogy a szellemi munkára fordított időnek ugyanannyinak kell lennie, mint az iskolai év folyamán. Az iskolában sok minden van, ami most elmarad. Ott sok tanulóval kell foglalkozni, meg kell állapítani a tudásukat, a tanárnak meg kell győződnie arról, hogy mindenki, a leggyengébb is megértette-e az elvégzett anyagot. Ha hiány vagy nehézség van, újra kell magyaráznia, más oldalról kell a dolgokat megvilágítania. A sokaság mindig alacsonyabb mértéket, lassúbb haladást kíván. A vakációban mindenki csak önmagának, önmaga kedvéért dolgozik. Különben is egyszer már elvégzett, egyszer már megtanult dologról van szó, amit lényegesen könnyebb újra átvenni. Azért nyugodtan mondhatjuk: az a tanuló, aki két, két és félórát mindennap komolyan dolgozik, az nagyon szép eredményt tud elérni, az nem fog felejteni, hanem tudását ébren tartja, biztossá teszi és ezért nyugodtan nézhet a jövő elébe. A fennmaradó időt sok mindenfélére okosan fel lehet még használni. Elsősorban kell, hogy a vakációzó diák olvasson. Olvasson szépirodalmi műveket, főkép olyanokat, amelyeket az iskola — kissé elkedvetlenítő módon — kötelező olvasmányoknak nevez. Ha van idő, és ha ez nem leckének számít, akkor talán nem is olyan kellemetlen dolog az olvasás. A vakáció ráérő hangulatában talán megérzi a gyermek ezekben az igazi szépséget, belemélyed a művészi alkotások lényegébe, megérti, tudja értékelni, sőt talán még élvezni is őket. De olvasson a fiatal ember hajlamának megfelelően más könyveket is, hiszen az iskolaév hajszájában úgyis nagyon kevés a ráérő ideje, alig-alig tud ilyesmire egy-