Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

Beszélgetés a szülőkkel a vakációról. A gyermek nevelése a szülő joga és kötelessége. A társadalmi munkafelosztás alapján — rendes körülmények között — ennek a feladatnak egy részét az iskola veszi át, de a jog és kötelesség végső fokon mégis csak a szülőé marad. A gyermek táplálása, egészségének gondozása épúgy mindig az édesapa és az édesanya gondja lesz, mimt ahogy a testi táplálékkal együtt a lélek első táplálékát is a szülői házban kapja meg a fiatal emberpalánta. Amint az édesanya keze vezetgeti a gyermek első lépéseit, épúgy az ő ölében tanulja meg legértékesebb és legmaradandóbb tudásanyagát: a beszédet. A tárgyi világról alkotott legfontosabb fogalmakat a szülők vezetése mellett sajátítja el, épúgy a természetfeletti viliág is az ő szerető szívükön keresztül tárul fel előtte. És ezek az első ismeretek nemcsak a legértékesebbek, hanem — ismételjük — a legmaradandóbbak is. Az első gyermekkor emlékei végig kísérnek bennnket az egész életen, és nagy, igen nagy mértékben ezektől függ jövőnk alakulása. A szülői ház rányomja bélyegét a fiatal lélekre, és ezt a bélyeget soha semmi eltörölnii nem tudja. Hatása közvetlenül a legfontosabb jellemalakító tényező, az átöröklés után következik. De a szülők nevelőhatása akkor sem szűnik meg, amikor a nevelőmunka tetemes részét az iskola veszi át. Az kétségtelen, hogy a,mai életviszonyok között a nevelés teljességét a szülői ház nem adhatja meg. A szülőknek igen sokszor a tárgyi tudásuk is hiányzik, de ezen felül legtöbbször a megfelelő pedagógiai készségük is. Még ha jártak is valamikor középiskolába, annak anyagából sok mindent elfelejtettek, vagy nem úgy tanulták, mint ahogyan azt a mai középiskola követeli. Aztán meg hiányzik a szakértelmük is: mert más dolog valamit egyszerűen tudni és ismét más, tanítani tudni. A mellett legtöbbször hiányzik a ráérő idejük gyermekük nevelésére. A 8—10—12 éves kor tudásvágya és hozzá az állandó ellenőrzés szükségessége egész embert kíván, olyan embert, aki egész energiáját és egész munkaidejét a gyermeknevelésnek szentelheti. A szülő tehát akarva, nem akarva kénytelen rábízni gyermekét a szakpedagógusok vezetésére, szóval kénytelen iskolába küldeni. Ezzel azonban nem szűnik meg az édesapa, édesanya nevelői mun-