Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943
12 kája. A pedagógiai tekintély és a felelősség továbbra is az övé marad,, még akkor is, ha néha úgy látszik, hogy az iskola szinte túlságosan is belenyúl az ifjú lélek fejlődésének menetébe. Mert igaz, hogy az iskola parancsoló módon írja elő az elvégzendő munkát, rendelkezik a tanulók idejével, irányítja otthoni tevékenységüket, többé-kevésbbé megadja a napirend kereteit. Sőt beleszól a gyermek szórakozásába, és ami mindennél fontosabb, megadja azt a szellemi és erkölcsi irányt, amelyben a tanulóknak haladniok kell. De mindezek mellett a szülői ház megmarad végső tekintélynek. Legelsősorban azért, mert a szülő választja meg gyermeke számára az iskolát. Ha nem ért egyet ennek szellemével, elviheti más intézetbe, beírathatja más iskolatípusba. Azután a végrehajtó hatalom is a szülő kezében marad. Végső eredményben a középiskola mai rendtartása nem ad a tanár kezébe kényszerítő hatalmat: az intő, a fegyelmi büntetések csak értesítések a szülői ház számára, de nem valódi, szoros értelemben,vett büntetések, amelyekkel az iskola a tanulóra közvetlenül hatni tudna. Bizonyos esetekben az iskola eltávolíthatja a tanulót falai közül, de ez is csak negatívum; pozitív fegyelmező eszköz nincs a kezében. Ami a szorosan vett lelki hatásokat illeti, ezekre nézve is több ideje és módja van az otthonnak, mint az iskolának. A diák 5—6—7 órát tölt el az iskolában, idejének többi részéről a szülő határoz. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az otthoni elfoglaltság sokkal tágabb körű, mint az iskolai, és így a lelki ráhatás is több lehetőséget enged. Hogy éppen csak példát említsünk: az étkezés, a ruházkodás, a társas érintkezés és sok minden más a szülők felügyelete alatt van, illetőleg rendelkezése szerint folyik. Ezért van az, hogy egyetlen iskola növendékei között is igen mélyreható különbségek lehetnek neveltség szempontjából, sokkal nagyobbak, mintsem hogy azokat egyszerűen csak a tanulók egyéniségéből meg lehetne magyarázni. Még a szorosan vett értelmi képzés terén sem szuverén az iskola, hiszen a szülőknek módjában van gyermeküket az iskolán kívül is bizonyos ismeretekre taníttatni. Azonban a szülői jog, tekintély és kötelesség mellett a mai viszonyok között mégis csak az iskolának jut a döntő szerep a gyermek nevelésében. Egyszerűen azért, mert mint említettük, a szülők önként átadták gyermeküket az iskolának és a maguk részéről igyekeznek azzal összhangban eljárni. Nemcsak a tanulmányi anyag kijelölését és átadását bízzák az iskolára, hanem igyekeznek az otthoni életet is úgy berendezni, hogy ne legyen semmi akadálya annak, hogy az iskola teljesíthesse kitűzött célját. És abban, amiben az iskola tekintélye nem elegendő, segítenek a maguk tekintélyével, így rendesen az iskola figyelmeztetését valóságos büntetéssé konvertálják. Békevilágban, rendes körülmények között csak a vakáció idején kapja vissza gyermekét az édesapa, édesanya; csak a nagy szünetben kell a nevelés minden gondját és felelősségét a szülőknek újra teljes egészében magukra vállalniok. Hogy ez az idő milyen komoly gondot okoz, azt minden szülő gyakorlatból tudja. A rendkívüli viszonyok, a háború sok mindenben vetnek fel új,
